Billy Budd

A nagy amerikai író fáradhatatlan találékonysággal kutatja a döntő összefüggéseket: erkölcs és törvény, sors és szabad akarat, részvét és közöny, kegyelem és ítélet törvényeit. Mintha azt kérdezné: mit ér cselekedni? Megsemmisíti-e a helyes cselekedetet a világi jog büntetése? Mi határozzuk-e meg saját mesterségünk törvényeit? Az emberi tettek miféle rendjében kerülhet összhangba a barbár bosszú és a bibliai méltányosság? Melville műveinek sugárzása ma is töretlen, lenyűgöző és talán örök. Kötetünk az író három nagyszerű elbeszélését adja közre, remekebbnél remekebb fordításban.

„Melville-t szabad szemlélete – és ezt túlzás volna szabadosságnak vélni – képessé tette arra, hogy a miénktől igen távoli erkölcsi rendszereket elfogadjon; fiatal és kalandor tengerészhez méltó alkata írásait különösen egészséges olvasmánnyá teszi a higgadt szárazföldi emberek számára.”
(Nathaniel Hawthorne)

„Természetesnek tűnik, ha Melville ótestamentumi, biblikus hangot üt meg. És ha barbár árnyalatot kap, azt is természetesnek vélem. Olvasás közben nem maradt időm eldönteni a kérdést: hol ér véget a bibliai, és hol kezdődik a barbár felségterület?”
(William Faulkner)

„Melville bámulatos könyvei olyan ritka műalkotások, amelyeket különböző módon olvashatunk. Fényesek és titokzatosak egyszerre; sötétek, mint a déli verőfény, és mégis világosak, mint a mély tengerek vize. A gyermek is, a bölcs is megtalálja bennük, amire szüksége van.”
(Albert Camus)

„A nagy amerikai korszak három gigásza közül – Poe, Hawthorne, Melville – ma Melville áll hozzánk a legközelebb. A Billy Budd pedig egész életművének koronaékszere.”
(Eugenio Montale)

Herman Melville (1819–1891) szigorú kálvinista hagyományokat tisztelő holland–skót kereskedőcsalád sarja. Hamar kimarad az iskolából, apját korán elveszti, és szinte kamaszfejjel a Csendes-óceán szigetvilágában cirkáló hajókon teljesít szolgálatot. Első, sikeres könyveit követi – 1851-ben – a roppant eposz a Fehér Cetről és Ahab kapitányról (Moby Dick). A mű visszhang nélkül jelenik meg. Az író a hatvanas-nyolcvanas években visszavonul az amerikai irodalmi közélettől, és 1891-ben szinte ismeretlen New York-i vámtisztviselőként hal meg. Ezekben az évtizedekben keveset, de lényegeset ír. Műveit – így utolsó remekművét, a Billy Buddot (1891) is – csak évtizedekkel később fedezi fel a kritikai közgondolkodás. Ma Kafka és az egzisztencialisták előfutárának tartják.