Mielőtt elalszol

Linn Ullmann – a világhírű svéd filmrendező, Ingmar Bergman és a szintén világhírű színésznő, Liv Ullmann leánya – első műve egyfajta modern családregény, amelyben a valóságot át-átszövi a képzelet, a néhol abszurd ötletek hálója.

Főhősünk, Karin Blom családjának mintegy négy generációját ismerhetjük meg. Esküvő, születés, halál – életünk sorsfordító eseményei, miképpen hőseink életének is. Nagyszülők, szülők, gyermekek, unokák mindennapjaiba, örömeibe, de leginkább fájdalmaiba, magányukba pillanthatunk be. A történeteket maga Karin meséli el olvasóinak, és közben elcsábítja, megbabonázza őket csakúgy, mint a köré csoportosuló rokonokat, szeretőket. Változnak az idők, változnak a helyszínek, hol New Yorkban, hol Tokióban, de leginkább Norvégiában találjuk magunkat.

Karin lebilincselő meséje szólhatna rólunk is. Van-e társunk az élet rögös útján, hogyan gazdálkodunk a ránk bízott életekkel, hogyan élünk vagy élünk vissza szerelmeinkkel, érzelmeinkkel, mások szeretetével, a belénk vetett gyermeki bizalommal – van-e mellettünk valaki „mielőtt elalszunk”? Ezek a sorsformáló kérdések mind felmerülnek az ifjú írónő könyvének olvasásakor.

A norvég megjelenést követően a Mielőtt elalszol meghódította a világ könyvpiacát, s mára valamennyi világnyelvre lefordították.

Részlet a regényből

„Karinnak hívnak. 1970 nyarán születtem Oslóban, az Aker kórházban. Anni nem emlékszik arra, hogy különösebben fájt volna neki a szülés, arra viszont emlékezett, hogy ledobott a földre egy poharat, és úgy ordított, ahogy a torkán csak kifért. Akkor az orvos fölébe hajolt, jól van, jól van, suttogta. Julie három évvel korábban született. Őt lényegesen nehezebben hozta világra, ahogy hallottam, a bába csak sóhajtozott, Anni bátran viselkedett. Julie a lábát mutatta meg először, és a bába, saját bevallása szerint, még soha nem látott olyan újszülöttet, akinek ekkora lett volna a lába. Julie kicsi teste kékbe játszott, és inkább egy test töredékére emlékeztetett, mint egy egész testre. A lába azonban hihetetlenül nagy és sima volt, nem olyan ráncos, mint a legtöbb kisbabáé, és olyan formás, akár egy lazacfej. Teste többi részéhez viszonyítva mégis groteszknek tűnt. Anni tisztában volt ezzel, és minden egyes alkalommal, amikor tisztába tette, igyekezett nem észrevenni.”

IDE KATTINTVA BELELAPOZHAT A KÖNYVBE!