A nemi erőszak háborúban is bűncselekmény, és erről a mi nagyanyáink, dédanyáink generációja is tömegével szerzett fájdalmas tapasztalatokat. Ugyanaz az orosz hadsereg forgatókönyve ma Ukrajnában, mint volt az 1940-es években Budapest ostromakor? Milyen rendszerszintű tényezők ágyaznak meg a háborús nemi erőszaknak? És hogyan lehet folytatni az életet, sőt, idővel gyógyulni is egy ilyen súlyos traumát követően? Pető Andrea történésszel, Kroó Adrienn klinikai szakpszichológussal, és a témával foglalkozó új könyvén keresztül Sofi Oksanen íróval járja körül a kérdést Milanovich Domi.
Egy nappal azután, hogy Oroszország megkezdte az inváziót, tudta meg Maryna (álnéven), hogy várandós. A fiatal nő abba az aprócska faluba menekült Herszon mellett, ahol az édesanyja élt, és remélte, hogy ott biztonságban lesz. Hiába mondta az orosz katonának, hogy terhes, a férfi úgy erőszakolta meg, hogy Maryna anyja, és a házban élő gyerekek a konyhában vártak. „Azt mondta, ha ellenállok, lelő. [...] Ha pedig nem akarok vele lenni, hív 20 embert, és akkor felváltva kell mindenkivel csinálnom. Szóval választhatok. [...] Ma is emlékszem a bűzös, alkoholszagú leheletére” – emlékezett vissza.
Amikor az orosz erők megszállták Bucsát és környékét, a 61 éves Halyna az otthonába húzódott. Miután elfogyott az élelme, éjjelente kilopódzott a kertbe, hogy begyűjtse a maradék csirketápot. Két orosz azzal vádolta meg, hogy ukrán katonákat rejteget. Halyna arról számolt be, hogy a férfiak meztelenre vetkőztették, megerőszakolták őt.
Roman Shapovalenko otthonát három fegyveres, álarcos orosz tiszt rohamozta meg. Elég volt nekik egy üzenet Roman telefonjában, amelyben a férfi „orkoknak” nevezte az oroszokat (a Gyűrűk Ura nyomán),
hogy betuszkolják őt egy jelöletlen autóba, és magukkal vigyék. Shapovalenko azt állítja, napi többször áramütést vezettek a nemi szervébe, azzal fenyegették, hogy megerőszakolják egy üveggel, és elhitették vele, hogy sterilizálni fogják...
Kíváncsi vagy a teljes cikkre? Olvasd el a WMN oldalán.
