Szerzőnk, Száraz Miklós György a múlt héten a hét írója volt a Literán. Amely kapcsán interjút készítettek az Apám darabokban a Bitang nyarak és még sok más kiváló könyv szerzőjével. A hét írójaként pedig exkluzív írást is közölt a lap olvasóinak. A Litera.hu cikkét olvashatjátok.
Aki Száraz Miklós György könyveivel kimért és övezett pályáját követi, tudhatja, hallatlanul sokoldalú szerzővel van dolgunk. A történeti hagyomány, a különböző kultúrák közötti tájékozottság, a Mediterrániumtól a Balkánig terjedő kompetenciája írói világának, a megformálandó anyaghoz való hozzáférésnek a bázisa, ez a tat, a fedélzet, amelyen a kormányos lábát megvetve a vitorlákat a képzelet széláramlataiba vonhatja. Navigare necesse est, pontosabban: Scribere necesse est, ellenben ez a kell nem kényszeres imperatívusz, hanem Száraz szövegeiben örömelvű tevékenység, amivel egy percig sem érvelnénk amellett, hogy mögöttük ne volna alázat, aprómunka, az a bizonyos ziccflejs, ami nélkül nincs próza.
A hét írójának köteteit ehelyütt lajstromba venni nem lehet. Példákat hozhatunk csupán. A Lovak a ködbenről Kabdebó Lóránt többek közt ezt írta: „A világ teljességéről teljes megszerkesztettségben beszél. És a regény mondatai: a legszebb magyar regények nyelvével vetekszik. Ez az ember tud írni, kitűnő szerkesztő, nagyszerű gondolkodó, témájának nagyszerű ismerője, benne és általa megszólalnak szereplői, – körülötte létezésünk egész világa él, körülvesz, meggondolkodtat. Otthonosan érzem magam az otthontalan szereplők életében-világában.” Száraz első regényéről, Az ezüst macskáról Juhász Ferenc ezt: „[S]zokatlan, tobzódó, torlódó bolond szép embersorsmese…”
Az Apám darabokban, hozzuk a következő példát, rendkívüli, élnénk (élünk) a fordulattal, ha nem lenne immáron viharsebességgel elhasznált, autofikciós regény, korát megelőzőn, 2015-ből. Az író édesapja ugyanis Száraz György volt, aki a hetvenes-nyolcvanas években számtalan tabudöntő, nem utolsó sorban az erdélyi magyarság és a magyar zsidóság úgynevezett hivatalos történetét felforgató könyvet írt. Száraz Miklós György nem kerülhette meg őt, fiúi és írói feladata egybeesett. E sorok jegyzője az ÉS-ben kiemelte, hogy „[a]z irodalomtörténet és –tudomány az utóbbi évtizedekben gyakran kérdezi a női szereplőket, kutatja hangjukat, alá- vagy fölérendelt helyzetüket. Nos, az Apám darabokban női főszereplője, már most látható, az egyik legkarakteresebb, határozott tónusú megszólaló, olyan regényalak, akivel az olvasó egy életre eljegyzi magát.”
Száraz Miklós György megannyi várostörténeti, kulturális régiókat feltérképező, történelmi igényű, a trianoni sorkérdésekkel minduntalan számot vetni kívánó kötetére kitérnünk, mint említettük, nincs mód. Legutóbbi novelláskönyvére azonban, a Bitang nyarakra utalunk; a Literán megjelent kritikával. És nyomatékosítjuk, hogy az elbeszélői hang gazdag rezgésszáma, a történetbe vetett bizalom, a láttató kedv olyképpen jellemzi Szárazt, amihez egy, szintén a Literán megjelent interjújából idézünk: „[A]boldogság talán a változásban újra és újra győzni képes – szebben szólva: boldogulni képes – létezés maga. Ha az 1526-ban keletkezett, részben tibeti okosságokat, részben tórai vagy ilyen-olyan keresztény bölcsességeket, részben sámán rituálékat egybeolvasztó ’talált szövegeimet’ nem csak én élveztem megírni, és dolgoztattam a megírásuk közben nagyon az elmém, hanem az olvasó is élvezi, és őt is el-elgondolkodtatja, felderíti vagy megrémíti, vagy netán egyszerűen kíváncsi lesz, akkor mit akarhatnék még? Megváltani nem lehet a világot.”
Száraz Miklós György 1958-ban született, József Attila-, Prima- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas. Több mint harminc kötete jelent meg, műveit számos nyelvre lefordították.
Ha kíváncsi vagy az interjúra illetve arra, hogy hol olvashatod el Száraz Miklós György exkluzív írását, folytasd a cikket a Literán!
