New Yorkban kapott illusztrátori elismerést Békés Rozi. A Scolar Kiadó klasszikus mesekönyveinek illusztrátora Benedek Elek Az Ezeregyéjszaka meséi című kötete új kiadásának rajzaiért a Society of Illustrators szervezet Illustrators 67 éves kiállításán nyert ezüstérmet, ahol világhírű kiadókkal és újságokkal tudta felvenni a versenyt. Rozival a mesékkel kapcsolatos személyes és szakmai élményeiről, a díjról, valamint a hazai és a külföldi szakma különbségeiről beszélgettünk.
Mint ahogy azt sokan tudják, Benedek Elek, a nagy mesemondó gyakran ültetett át a világ különböző vidékeiről származó meséket magyar nyelvre. Az egyik legkülönlegesebb munkája Az Ezeregyéjszaka meséinek magyar nyelvre fordítása. A kora arábiai és perzsa gyökerekből táplálkozó mesékből 1926-ban jelentetett meg saját válogatást, amely az elmúlt évtizedekben több kiadást is megélt. A legújabb ezek közül a Scolar Kiadó gondozásában megjelent változat, amely megújult formában meséli el Aladdin, tengerjáró Szindbád, Ali baba, a negyven rabló történetét, amelyet az Ibby- és többszörös Szép Magyar Könyv-díjas Békés Rozi illusztrációi tesznek még érdekesebbé. Mint sokaknak, neki is korai emlékei vannak az olvasmányokról. „Néhány mesét már gyerekkoromban is ismertem, de nagyon tetszett a Honti Rezső fordításában megjelent felnőtt változat is, melyet nemrég olvastam” – meséli.
Békés Rozi nem először dolgozik klasszikus mesékkel, az elmúlt években Petőfi Sándor Arany Lacinak, József Attila Csoszogi, az öreg suszter, valamint Arany János Családi kör című történeteit is megrajzolta már, Benedek Elek írásai viszont nagyon közel állnak a szívéhez. „A magyar mese- és mondavilágból öröm volt olvasni a fiaimnak. Érdekes volt megfigyelni, hogyan egyszerűsítette, módosította az eredeti szöveget és milyen sok szeretettel mesél a gyerekeknek. Derű, humor és mesélőkedv árad a szövegeiből.”
Ezt a hangulatot Békés Rozi a rajzaival is igyekezett átadni. Az Ezeregyéjszaka meséit életre keltő rajzok egyszerre mutatnak kortárs és ókori jegyeket. Amikor arról kérdezzük az illusztrátort, hogy hogyan készült a munkára, így válaszolt: „Nagy örömmel, nagyon sokat készültem. Nagyon hatott rám Kay Nielsen rajzi világa, Gustav Klimt Stoclet fríze, valamint az egyiptomi művészet dekoratív, sík ábrázolásai, testtartásai, és sokat nézegettem az indiai- és arab miniatúrákat is. Sokat gyűjtöttem. Mindig gyűjtök más illusztrátoroktól is, akik inspirálnak az adott témában, például George Barbier, Edmund Dulac. A kortárs illusztrátorok látásmódja, stílusa is nagyon érdekel. Véletlen egybeesés volt, hogy a munka kezdetén járhattam a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeumban, ahol rengeteget fotóztam.” Természetesen kedvenc története is van a kötetben. „Mindegyik mese nagyon szép, és olyan szimbolikus tartalmak is lehetnek bennük, amelyeket mi már nem tudunk felfejteni. Az eredeti szöveg szájhagyomány útján sokfelé elterjedt a világban, mígnem lejegyzésre került. Az én legkedvesebb mesém az Aladdin, és az ehhez kapcsolódó illusztrációk.”
A kötetet egyébként azért is érdemes elolvasni, mert – többek között – a már említett Aladdin történetének eredeti változatát olvashatjuk benne, amely jelentősen eltér a Disney által világhírűvé tett legendától. Az egyik legnagyobb különbség, hogy bár a történet a Közel-Keletről származik, a helyszíne mégis Kína, Aladdin pedig kínai. Ha már az érdekességeknél tartunk, érdemes azt is megjegyezni, hogy ez a varázslatokkal teli mese csak a 18. században került Az Ezeregyéjszaka meséinek gyűjteményébe Antoine Galland jóvoltából, aki 1709-ben találkozott a történettel egy maronita tudós jóvoltából.
Utazzunk tovább a Távol-Keletről New Yorkba, ahol nemrég Békés Rozi a Society of Illustrators Illustration 67 kiállításának ezüstérmét vihette haza. A rangos elismerés jelentőségéről és a kiállításról is kérdeztük az illusztrátort, aki néhány nappal ezelőtt tért vissza a tengerentúlról. „Az 1901-ben alapított amerikai Society of Illustrators nagyon aktív, az illusztrációval kapcsolatos sokféle tevékenységet folytató szakmai szervezet. Céljuk az illusztráció és a képregény méltó elismertetése, népszerűsítése, művészek és új tehetségek bemutatása. A különböző tematikájú – képregény, animáció, könyv stb. – kiállítások mellett oktatási tevékenységet is folytatnak, workshopokat, eseményeket szerveznek. Úgy gondolom, hogy ez jelentős díj, mert az általam ismert, díjazott amerikai illusztrátorok feltüntetik szakmai önéletrajzukban. A szervezet hírlevelére bárki feliratkozhat, figyelemmel kísérheti a programjaikat és beküldhet rajzokat. Én is így kerültem be” – mesélte élményeit. A díj jelentőségét jól mutatja, hogy a díjazottak között olyan világhírű kiadók és újságok munkatársait találjuk, mint a Harper Collins, a Penguin Random House vagy a The New Yorker.
A beszélgetés végén arra is kíváncsiak voltunk, hogy Békés Rozi hogyan látja a szakma hazai és a nemzetközi helyzetét, trendjeit. "Igyekszem figyelemmel kísérni a nemzetközi és a hazai kortárs illusztrációt, de már a megnövekedett mennyiség és a saját elfoglaltságaim mellett nem biztos, hogy minden a »szemem ügyébe« kerül. Nem látok sok különbséget, nagyon sokféle stílus és technika él egymás mellett. Talán azt tudnám említeni, hogy nálunk a rajzi tudáson alapuló, realisztikusabb jellegű, kézzel festett, vagy abból kiinduló illusztrációt mintha kevesebben művelnék, mint külföldön" – zárta válaszát.
Békés Rozi az Illustration 67 kiállításon.
Békés Rozi
1955-ben született Budapesten. 1980-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola (ma: MOME) könyvművészeti szakán. Azóta grafikusként, illusztrátorként és animációsfilm-készítőként dolgozik. A ’90-es években színházi és filmes jelmez- és díszlettervezőként is tevékenykedett. Tagja a Magyar Illusztrátorok és a Magyar Művészkönyv Alkotók Társaságának, mely csoportokkal már számos kiállításon vett részt. Többször kapott Szép Magyar Könyv díjat. 2009-ben elnyerte az IBBY Az Év Gyermekkönyv Illusztrátora díjat. Mese-, ifjúsági és tankönyveket illusztrált az Európa, a Cerkabella, az Osiris, a Sulinova Kiadók megbízásából. Saját animációs filmjei a Café (2003), a Pénelopé napja (2006), a Szeretnék beszélgetni (2008), valamint a Villamos (2010). 1978 és 1983 között Bódy Gábor filmjeiben dolgozott grafikusként, tervezőként 2006-ban barátaival létrehozta a Színhely Galériát a Várfok utcában, ahol folyamatosan kiállították a munkáikat. 2006 tavaszán mint DLA-hallgató, Erasmus-ösztöndíjjal a bécsi Angewandtén tanult a képgrafikai stúdió hallgatójaként. 2008-ban Pécsett a Bóbita Bábszínházban Absztrakt Színház címmel Erdély Dániellel, valamint Góbi Ritával és társulatával egy absztrakt színházi kísérletet hoztak létre a Bauhaus-színház szellemében.
