Wolfgang Herrndorf Csikk című regénye alapján illusztrációs workshop - Pailovkin Bogi beszámolója
Február 26-án a Goethe Intézet könyvtárába tucatnyi gimnazista érkezett, hogy Wolfgang Herrndorf Csikk című regénye alapján illusztrációs workshopon vegyen részt, erről olvashatjuk most Paulovkin Boglárka beszámolóját.
Két csoport szerveződött: a Trefortból érkezett, németül jól beszélő diákokkal Regina Kehn alakított csapatot, a Képző gimisekkel pedig én kezdtem el dolgozni.
Kényes ügy kamaszokkal dolgozni: nehezebben nyílnak, mint a hét-nyolc évesek, főleg, ha egyébként nem napi foglalatosságuk a rajzolás.
Kritikusan szemlélik, amit csinálnak, és ritkán elégedettek az eredménnyel. Itt viszont legalább annyira cél volt közelebb hozni a szöveget, „belebújni a könyvbe”, mint értékes, esztétikus alkotásokat létrehozni.
Hogy miért a Csikk ?
Megkérdeztem a könyvet kiválasztó könyvtárosokat. Először is, a kötetben nincsenek képek, vagyis szabadon szárnyalhat a képzelőerő. A cselekménye, igazi roadmovie -hoz méltó, sodró, lendületes. Ráadásul „A kezdet kezdete” kiállítás könyvei között is szerepel, jól reprezentálja a kortárs német irodalom azon részét, amelyet már bátran kézbe vehetnek a tizenévesek is. Fontos volt, hogy megjelent már magyar nyelven is, hiszen nem mindenki tudott a résztvevők közül olyan szinten németül, hogy eredetiben olvashassa a regényt.
Mind Regina, mind én fontosnak tartottuk, hogy rögtön az elején feloldjuk az esetleges gátlásokat a gimisekben. Regina módszere nagyon szellemes volt: modellt ült, őt kellett elkezdeni rajzolni…, majd pár perc rajzolás után mindenkit felállított a rajza mellől, és megkérte őket, hogy mostantól folytassák a mellettük rajzoló rajzát. Egyből játékká vált az egész, kihúzva bármiféle megfelelősdi méregfogát. Én Max Ernst-et hívtam segítségül: az ő munkáinak egy részében komoly szerepet játszott a véletlen, kedvelte a frottázs és a kollázstechnikákat. Az ő szellemét megidézve kezdtünk játékba a papíron, egyfajta virtuális tájkép alkotását megcélozva. A történet helyszínei adták magukat, hogy ilyen módon jelenhessenek meg, és ifjú alkotótársaim tényleg örömmel kísérleteztek az e célból felhalmozott, igen változatos anyag- és eszközhalom adta lehetőségekkel.
Az elkészült képekből minikiállítást rögtönöztünk a pódium mögött, így a közönség egész délután gyönyörködhetett bennük, bár igazán sokan akkor vették őket szemügyre, amikor Győri Hanna moderálásával beszélgettünk Reginával, és pár szót a délelőtti munkánkról is ejtettünk.
