Vadnyugati origó

Budapest, gyerekkor, háború, ötvenhat, Franciaország, Puerto Rico, Florida. Állomások egy ember életében. De meg lehet-e érkezni igazán bárhová is? Haza lehet-e térni?

Ferdinandy György novelláit emlékfoszlányok indítják el: egy utcasarok, félszavak egy beszélgetésből, egy dal első sora, egy álom, amiből talán sosem lehet felébredni. A szövegek úgy íródnak egymásra, mint egy palimpszeszt rétegei, a történések ismétlődnek, de sohasem pontosan ugyanúgy – ahogy az emlékezet is apró változtatásokat végez az eseményeken. Az idő nem lineárisan, hanem körkörösen halad: a gyermekben már ott van az emigráns idegensége. Vajon az otthontalanság érzése vagy az otthon elhagyása volt-e előbb?

A pályakezdő Ferdinandy György Saint-Exupéry-díjas francia író, aki 1965-ben tér vissza a magyar nyelvű íráshoz, és csak 1988-ban tér végleg haza a Magvetőnél megjelenő Szerecsenségem története című kötettel. Az emigrációban született magyar írásairól azonban keveset tud az olvasóközönség. E közel három évtizedes hiátus betöltésére vállalkozik most e kötet, felfedezőútra hív 1956 és 1986, Párizs és Puerto Rico között, számos eddig csak külföldön megjelent írással, kiegészítve a válogatást néhány később született, emblematikus novellával.