Belegondoltunk-e, hogy a hangzatos, de mélyen hazug kijelentések és magyarázatok dacára a cári Oroszország, a Szovjetunió és a Putyin vezette Oroszország Föderáció – jogfolytonosan – imperialista (nagy)hatalom? Most éppen a hol nem létező, máskor pedig „náci uralom” alatt lévőnek hazudott Ukrajnát akarja „felszabadítani” és „megmenteni”. Ahogy tette annak idején, mások mellett, a három kis balti állammal is.
„Nagymamán nővére nem némának született. Miután Észtország második szovjet megszállása idején elhurcolták otthonról egy egész éjszakán át tartó kihallgatásra, többé nem szólalt meg. Amikor reggel hazatért, úgy tűnt, minden rendben van, de aztán soha többé nem mondott semmi mást, csak annyit: Jah, ära (magyarul: igen, nem.) Soha nem ment férjhez, nem születtek gyerekei, nem volt szerelmes. Élete végéig kettesben élt idős édesanyjával. (…) Lehet, hogy az orosz imperializmus végre nem csak Kelet-Európában számít kellően fontos témának? Lehet, hogy Kelet-Európát többé már nem csak
A világhírű, észt anyai gyökerekkel rendelkező finn író legújabb könyvének, az Ugyanaz a folyónak a legelső és legutolsó mondatait másoltam ide, bizonyítva, hogy Sofi Oksanen valóságosan is keretbe foglalta mondandóját, a reményt keltő végkicsengéssel. A kötet egyrészt a Putyin vezette Oroszország ordas hazugságokba csomagolt hódító háborújáról szól, de egyben arról is, hogy mindez csupán azt a történelmi hagyományt követi, amelyet évszázadokkal ezelőtt elkezdett már a cári Oroszország és minden zökkenő nélkül folytatott tovább a népek és az emberek közötti „testvéri egyenlőségről” és a „felszabadításról” hazudó Szovjetunió.
Ennyiben ez az esszégyűjtemény messze több, mint alcíme megnevezi, amely így szól: „Putyin háborúja a nők ellen”, noha ez vállalás sem lenne kevés.
Kíváncsi vagy a teljes cikkre? Olvasd el a Magyar Narancs oldalán.
