Rainbow Rowell: Szív küldi (részlet)
Feladó: Jennifer Scribner-Snyder
Címzett: Beth Fremont
Küldés ideje: Hétfő, 1999. 09. 06. 10:14
Tárgy: Éljenek a jó Vikingek!
Tudom, hogy csak úgy falod a sportrovatot, úgyhogy valószínűleg már értesültél róla, hogy péntek este az Északi Vikingek elgatyázták a Délkeleti Nyuszikat. Az az egyetlen részlet hiányzik a cikkünkből, hogy a Vikingek védvonala mennyire felélénkült, amikor a rezes banda rázendített a Whoomp! There it is!-re. Nem akármit hagytál ki.
Beth Jennifernek:
1. Miért neveznek el minden iskolát ebben a városban valamilyen égtájról? Szerinted fájna a városvezetésnek, ha mondjuk John F. Kennedyről, vagy Abraham Lincolnról, vagy Butrosz Butrosz-Gáliról neveznének el végre egyet?
2. Mitch még mindig ezt a szar kilencvenes évekbeli popot nyomja? Nem égő ez már?
Jennifer Bethnek: Meccseken nem. Különben is, a kölykök imádják. Annyira édesek, a tubások nyomják a Whoomp!-ot. A te hétvégéd hogy alakult? Elmentél Chris koncertjére? Az ő bandája nem játszott kilencvenes évekbeli popot?
Beth Jennifernek: Hallanod kéne Chris gitárszólóját a Tootsee Roll-ban! Amúgy jó hétvégém volt. Tényleg beugrottam a Sacajawea koncertre, és ott ragadtam. Van néhány új számuk, amit még nem hallottam.
Jennifer Bethnek: Nem lepődött meg Chris, amikor meglátott?
Beth Jennifernek: Ugyan!
Jennifer Bethnek: Mi az, hogy „ugyan”? Mit titokzatoskodsz? Azt sem értem, hogy miért nem árulod el, hogyan találkoztatok. Biztos volt valami botrányos benne. Nős volt? Rokonok vagytok?
Beth Jennifernek: Igen, és igen.
Jennifer Bethnek: Tessék. Már megint titokzatoskodsz.
Beth Jennifernek: Bocs, de… tudom, hogy érzel Chrisszel kapcsolatban. (Tudom, hogy mindenki így érez.) És kissé fura volna, ha csöpögős, romantikus sztorikat mesélnék róla. Megvetnél érte.
Jennifer Bethnek: Miért, hogyan érzek? És ki az a mindenki?
Beth Jennifernek: Nem kedveled. A mindenki pedig mindenki. A szüleim, a tesóim. Ja, és te!
Jennifer Bethnek: Ez nem szép tőled. Kedvelem Christ.
Beth Jennifernek: De úgy gondolod, hogy jobbat is találnék.
Jennifer Bethnek: Ez így nem igaz. A barátnőm vagy, és azt szeretném, ha boldog lennél. De nem vagy az. Én pedig kíváncsi vagyok, mi tesz boldogtalanná. És szerintem sokszor Chris.
Beth Jennifernek: Téged meg sokszor Mitch.
Jennifer Bethnek: Ez igaz.
Beth Jennifernek: És most az jön, hogy: „De…”
Jennifer Bethnek: Bocsi. Nem szeretném, ha úgy éreznéd, hogy nem mondhatsz el nekem mindent Chrisszel kapcsolatban, mert ömlengős, romantikus, vagy akármi más. Én mindent elmesélek neked, és annyira jó, hogy van kinek elmesélni.
Ráadásul, ha elmondanád az ömlengős, romantikus dolgokat is Chrisszel kapcsolatban, megérteném, miért viselsz el tőle olyasmit, amitől tényleg az eszem megáll.
Beth Jennifernek: Igazad lehet.
Jennifer Bethnek: Tehát?
Beth Jennifernek: Mi tehát?
Jennifer Bethnek: Mesélj már valami ömlengős, romantikusat! Mondd el, hogy találkoztatok! Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy családi összejövetel, ahol találkoztam egy nős sráccal…
Beth Jennifernek: Nem muszáj szeretned a pasimat ahhoz, hogy barátnők maradjunk. Elég, ha engem szeretsz.
Jennifer Bethnek: De én őt is szeretni akarom.
Beth Jennifernek: Nem kellett volna azt mondanom, hogy Mitch boldogtalanná tesz. Én kedvelem Mitchet. Bocsi.
Jennifer Bethnek: Semmi baj. Igazad volt. Én is haragszom rá néha, és te mégsem haragszol rá ezért.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy családi összejövetel…
Beth Jennifernek: Oké. Szóval, a diákközpontban találkoztunk Chrisszel.
Jennifer Bethnek: Na, ne mondd!
Beth Jennifernek: Mindig ott tanultunk a fél tízes és a fél tizenkettes óráink között. Már korábban is láttam a suli környékén. Állandóan sárga pólóban volt, és óriási fülhallgató volt a fülén, az a fajta, ami azt sugallja, „Nem érdekel a ruhatáram, lehet, hogy nem fésülködtem, talán nem is mosakodtam, de a zene, az nekem szent.” Most fogadjunk, hogy az eszed megáll!
Jennifer Bethnek: Dehogyis. Imádom, amikor mesélsz. Folytasd!
Beth Jennifernek: Tehát, már korábban is felfigyeltem rá. Olyan Eddie Vedder-haja volt, vörös és kócos. Veszettül sovány volt (sokkal soványabb, mint most), és állandóan karikás volt a szeme, mintha túl vagány volna ahhoz, hogy egyen és aludjon.
Álmodozónak képzeltem, és a Fejhallgatós Srácnak hívtam magamban. Nem akartam elhinni, amikor rájöttem, hogy egyszerre tanulunk a diákközpontban.
Vagyis, én tanultam, ő meg előhúzott egy könyvet a zsebéből, és olvasott. De soha nem tankönyvet. Néha csak ült ott, csukott szemmel, zenét hallgatott, a lába szanaszéjjel. Tisztátalan gondolatokat ébresztett bennem.
Jennifer Bethnek: Nehogy azt hidd, hogy beérem azzal, hogy tisztátalan gondolatokat ébresztett benned! Gyerünk tovább!
Beth Jennifernek: Nem lehet. Átjött Pam. Bezárják az egyik régi mozit. Az Indian Hillst. Pedig ott van az egyik utolsó régi cinerama vászon az országban. Nem hiszem el, hogy be akarják zárni. (Ott láttam mind a négy Star Wars-filmet. Muszáj ott befejeznem a sorozatot, a fenébe is.) Pam azt szeretné, ha reggelre előrukkolnék egy sztorival. Tehát, szorít a határidő. Mint egy igazi riportert. Nincs időm a szerelmi történetekre.
Jennifer Bethnek: Oké, mehetsz. Most az egyszer megbocsátok. De egyszer végig kell mondanod a sztorit!
Beth Jennifernek: Megígérem.
Rainbow Rowell (fotó: Augusten Burroughs)
Lincolnnak esze ágában sem volt figyelmeztetést küldeni Jennifer Scribner-Snydernek és Beth Fremontnak. Kénytelen volt most már bevallani magának. Esze ágában sem volt figyelmeztetést küldeni nekik. Mert kedvelte őket. Mert úgy gondolta, hogy jópofa lányok, értelmesek és viccesek. Nagyon is viccesek, Lincoln sokszor hangosan nevetett az íróasztalánál, amikor a levelezésüket olvasta. Tetszett neki, ahogy ugratják egymást, ugyanakkor aggódnak a másikért. Szerette volna, ha neki is akad egy olyan barátja, akivel így beszélgethet.
Tehát döntött. Nem küld nekik figyelmeztetést. Oké, ez eddig rendben.
Ergó. Tehát. Szóval… Gyakorlatilag nincs további oka vagy erkölcsi indoka rá, hogy olvassa a levelezésüket.
Lincoln mindig azzal nyugtatta magát, hogy addig nincs semmi baj a munkájával (vagyis azzal, hogy profi kukkoló), amíg nem lesz belőle voyeur. Azaz, amíg el nem kezdi élvezni a kukkolást.
Most azonban élvezni kezdte. Azon kapta magát, hogy reméli, Beth és Jennifer üzenetei fennakadnak a szűrőn, és elmosolyodott, amikor megpillantotta a nevüket a Cápa mappájában. Unalmasabb éjszakákon kétszer is elolvasta a levelezésüket.
Egyszer-kétszer az is eszébe jutott, hogy bármikor megnyithatná a személyes mappájukat, és akármelyik levelüket elolvashatná, ha akarná.
Nem mintha akarná. Nem mintha bármikor is megtenné. Az már tényleg bizarr lenne.
Bár, már ez is épp elég bizarr.
Mától fogva nem olvassa el az üzeneteiket, döntötte el. Ha úgysem küld nekik figyelmeztetést, nem is olvashatja őket.
Így lesz, határozta el magát, kész, befejeztem.
