Robert Williams: Luke és John - kritika
Egy elragadó ifjúsági regény két különc fiúról, barátságukról és problémáikról. Kezdetben ejtsünk néhány szót magáról a történetről, csak hogy mindenki tudja miről van szó: a főhős Luke, boldogan él szüleivel, a bohókás ügyvéd anyjával és művész édesapjával, míg egy napon édesanyja életét veszti egy tragikus autóbalesetben. A gyász nehéz fátyolként telepedik a családra; az apa alkoholba fojtja bánatát, Luke pedig a festésben próbál vigaszt találni. Ám ez az állapot egy idő után tarthatatlanná válik, mivel haláláig szinte az anya volt az egyedüli kenyérkereső a családban, úgyhogy a fiú és az édesapja kénytelenek eladni a házukat, hogy fedezni tudják a sok adósságot. Így kerülnek Duredale-be, egy sötét, angliai kisvárosba, ahol aztán gyökeresen megváltozik az életük: megismerkednek Jonnal, a melegszívű kisfiúval, akinek furcsa látogatásai kirángatja őket, a szomorú hétköznapokból.
Na, vágjunk is bele! Elsőként a szereplőket emelném ki, ugyanis ebben a regényben egyszerűen fantasztikus karakterekkel találkozhatunk. A főszereplő Luke, különcnek számít a korabeli gyerekek között, mind megjelenésében, mind jellemében: élénkzöld szem, (ez már önmagában is szokatlan a környezete számára), amihez festés iránti szenvedélye, kedvessége és visszahúzódó természete társul. Jó döntés volt az író részéről, hogy az ő szemszögéből írta meg a regényt, mert szerintem nagyon érdekes a fiú lelki világa, a gondolatai és annak ellenére, hogy a cselekmény nem igazán mozgalmas, ezzel a húzással mégis élvezetessé tette a történetet. Luke édesapjával él, aki hasonlóan a fiához szintén egy művészlélek. Megmondom őszintén, nem hittem volna, hogy az apa felesége elvesztése után tovább tud lépni, és a megtört, szomorú özvegy helyett egy kitartó, erős, odaadó apává válni, aki bármire képes a céljai elérése érdekében és azokért, akiket szeret. Ez nekem kifejezetten tetszett, mivel számtalan egyéb könyvet olvastam már, amiben a főhős édesapja valamiért alkoholista lett, ezzel megnehezítve a család életét, azonban itt Gerald képes a változásra, ami igazán figyelemre méltó. Itt vezetném be a másik főszereplőt, Jont, akinek hatalmas szerepe van abban, hogy apa és fia maga mögött hagyja a fájó múltat, hogy egy új életet kezdjenek. Éppen ezért véleményem szerint ő a legfontosabb karakter a regényben, mert ha ő nincs, minden máshogyan alakul. Lenyűgözött a kitartása, az önfegyelme, a memóriája (még mindig nem értem, hogy képes annyi tudományos tényt fejben tartani), illetve a lelki ereje, ugyanis árvaként óriási kihívás olyan nagyszülőkkel együtt élni, akik nemcsak vele nem törődnek, de még saját magukkal sem. Végül, de nem utolsó sorban megemlíteném még Luke édesanyját, aki ugyan már nem él, mégis nagy hatással van a dolgok alakulására.
Most, hogy a főbb szereplőkön túl vagyunk térjünk át a cselekményre! Felvezetésnek tökéletesnek találom az anya balesetének történetét, az pedig különösen tetszett, hogy ennél a résznél az olvasó bepillantást nyerhet a történések mélyére. Megtudjuk, hogy ki volt a baleset másik elszenvedője, milyen hatással voltak rá a történtek, Luke elmeséli, milyen volt a balesetet követő időszak otthon, illetve a suliban és ily módon teljesen azonosulni tudtam a fiúval, átéreztem a fájdalmát.
Jó döntés volt Duredale-t választani helyszínnek, ugyanis a sötét, kopár vidék, a helyiek zárkózottsága megadta az alaphangulatot, ami szerintem tökéletesen illik a történethez. De nekem Jon felbukkanása volt a kedvencem a regényben: egy esős éjszaka az erdei úton Luke és Gerald éppen úton vannak új lakhelyük felé, mikor az aprócska, szakadt Jon az autójuk elé keveredik. Nem történik szerencsére baj és a történtek után a fiúcska se szó se beszéd eltűnik a fák között. Ennél hatásosabb belépőt az író ki sem találhatott volna. Már ennél a résznél sejthető, hogy a fiúnak még jelentős szerepe lesz a továbbiakban.
A regény szerkezetét illetően két dolgot említenék meg. Az egyik a fejezetek címei, melyek amellett, hogy felkeltik az olvasó érdeklődését, nagyon jól összefoglalják a fejezetek tartalmát. Rövidek, lényegretörőek. A másik dolog pedig a két idősík, amelyek Luke elbeszélésén keresztül kapcsolódnak össze. A jelenben Luke, Jon és Gerald életét követhető végig Duredale-ben, a múltban pedig megismerhetünk néhány fontos szösszenetet Luke életéből, a fiú édesanyjáról és ezeknek köszönhetően jobban én jobban megértettem a jelent és jobban tudtam azonosulni a szereplőkkel.
Összeségében az egész regény nagyon tetszett, kívül-belül elégedett vagyok vele (a borító is szép, ízléses). Elgondolkodtató a történet, de egyáltalán nem komor, megvan a maga bája. Ha most csillagokkal kéne értékelni gondolkodás nélkül megadnám az ötöt. Mindenképpen ajánlom.
Puskás Petra, 2018
