QED – A megszilárdult fény

„Richard Feynman a fizika világának legendás alakja, aki mit sem törődve az elismertséggel, a világot egy egészen sajátos nézőpontból szemlélve ér el újabb és újabb eredményeket a természet megértésében, melyeket aztán üdítően elegáns módon képes másokkal megosztani. [...]
E könyv egy igen kockázatos vállalkozás. Megpróbálja becsületesen elmagyarázni a nem természettudományosan képzett közönségnek a kvantumelektrodinamika elméletét, mely napjaink fizikájának egyik legbonyolultabb területe. A könyv szeretné »emberközelbe« hozni a fizikusok munkáját, és ezen keresztül a természet mélyebb összefüggéseit.
Ha ön fizikát szeretne tanulni, vagy fizikát tanul, semmit sem talál a könyvben, amit az egyetemen ne tanulna, vagy ne tanult volna. Illetve mégis: egy olyan egyedülálló szemléletet, amelynek segítségével átláthatóvá válik a bonyolult matematikai formalizmus, és mögötte megpillantható a természet arca.” – Ralph Leighton

Richard Phillips Feynman (1918–1988) amerikai elméleti fizikus, az amerikai Julian S. Schwinger és a japán Tomonaga Sin-Itiro társaságában 1965-ben fizikai Nobel-díjat kapott a kvantumelektrodinamika, vagyis az elektromágneses sugárzás (fotonok) és a töltött szubatomi részecskék, így az elektronok és pozitronok (antielektronok) közti kölcsönhatásokat leíró elmélet korábbi megfogalmazásaiban előfordult pontatlanságok korrigálásáért. Feynman egyszerű ábrázolást vezetett be: a ma Feynman-diagramoknak nevezett ábrák a kölcsönhatásba lépő részecskék rendszerének viselkedését leíró bonyolult matematikai kifejezések könnyen áttekinthető, rajzos megfelelői. Munkája nyomán lényegesen egyszerűbbé váltak az ilyen kölcsönhatások megfigyelésére és előrejelzésére használt számítások.