Molnár Judit

Karnok Csaba fotója

Molnár Judit mintegy harminc éve kutatja a magyar holokauszt történetét, és oktat a Szegedi Tudományegyetemen. Kutatásának fő területe a vidéki közigazgatási és rendvédelmi hatóságok – különösen a csendőrség – tevékenységének feltárása elsősorban 1944-ben, valamint a zsidó vezetők (Zsidó Tanács, cionisták) reagálása a jogfosztó, megalázó, kifosztó, elkülönítő rendeletekre az 1930-as, 1940-es években. A hazai levéltárak mellett több alkalommal lehetősége nyílt a világ olyan nagy intézményeiben is kutatni, mint a jeruzsálemi Yad Vashem intézet, a washingtoni Holokauszt Múzeum és Nemzeti Levéltár, vagy a New York-i Joint levéltára. Vezetésével készült el a budapesti Holokauszt Emlékközpont 2006-ban megnyílt állandó kiállítása, ahol több tudományos konferenciát és időszaki kiállítást szervezett. Számos hazai és nemzetközi tudományos konferencián adott elő, és fő szervezője volt a 2004-es budapesti nemzetközi holokausztkonferenciának.

Munkái azt bizonyítják, hogy a dokumentumokat nem önmagukért kívánja feltárni, hanem azokat értő elemzéssel el kívánja juttatni a szakmai folyóiratokon túl diákjaihoz és a szélesebb, érdeklődő közönséghez is. Szakmai tevékenységében az utóbbi évtizedben főleg a m. kir. csendőrség holokausztban játszott szerepére helyezte a hangsúlyt. Ugyanakkor publikációi arról tanúskodnak, hogy kutatásai ennél jóval szélesebb körűek. Önállóan megjelent kötetei (mint például a Zsidósors 1944-ben az V. (szegedi) csendőrkerületben) mellett szerzőtársaival foglalkozott a háborús és népellenes főbűnösök pereivel, a budapesti cionista Mentőbizottsággal (Karsai Lászlóval rendezte sajtó alá az Endre–Baky–Jaross pert és a Sztójay-pert, valamint angolul Kasztner Rezső cionista vezető híres 1946-os jelentését), a Zsidó Tanáccsal és a Világ Igazaival (Frojimovics Kingával szerkesztette a Zsidó Tanács 1944-es napi jelentéseit és a 2005-ig kitüntetett magyarországi Világ Igazak történeteit).