Leírás
A magyar kritika- és esszéírás komoly múltra tekint vissza, még ha a politika sok esetben rá is nyomta bélyegét, pontosabban „lakatját” a metsző hangú ítészek éles szavaira. Bán Zoltán András kritikáira minden időkben az őszinte hang volt a jellemző – az író ekképpen válhatott a mai magyar irodalom- és zenekritika egyik legmarkánsabb és legismertebb személyiségévé. Szigorú ítéleteivel és szókimondásával gyakorta megosztja a közvéleményt, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy azon kritikusok közé tartozik, akinek bírálataira minden esetben oda kell figyelni, legyen szó akár irodalomról, akár a zenei élet eseményeiről.
Új kötetének címadó írása, az elmúlt évtizedek irodalomkritikájával foglalkozó esszé (pamflet) tipikusan ilyen munka. A kritikákon túl a könyv különösen izgalmas részét képezik az „elsüllyedt szerzők”-ről szóló írások, amelyekben a közelmúlt némiképp feledésbe merült életműveit olvassa újra friss szemmel és felfedezőlendülettel, remélhetően katalizálva a kortárs irodalmi emlékezetet.
A Scolar Kiadó gondozásában Meghalt a Főítész címmel napvilágot látó esszékötet a 2000 óta megszületett Bán-esszékből és -bírálatokból nyújt válogatást. A könyv a kortárs művek kritikái mellett számos esszét is magában foglal (külön fejezetet szentelve például Márai Sándor pályafutásának), illetve portrékat fest már-már elfeledett szerzőkről – többek közt Illyés Gyuláról vagy Kálnoky Lászlóról –, akik néhány évtizeddel ezelőtt még fontos alkotóknak számítottak, ám mára valamilyen oknál fogva kikerültek az érdeklődés homlokteréből.
Amellett, hogy a könyv egyik fontos komponense – magától értetődő módon – a Bán munkásságára jellemző szókimondás és kritikusi szigor, a Meghalt a Főítész a felfedező újraolvasások izgalmával is megajándékozza az olvasót, s minden bizonnyal megtalálja rajongóit a kortárs irodalom fejleményeit nyomon követő közönség körében.
A könyv megjelenését különösen indokolttá teszi, hogy Bán Zoltán András első és mind ez idáig egyetlen kritikagyűjteménye, Az elme szabad állat immár kilenc éve látott napvilágot (2000).
