Lackfi János: Szerelmi nyomozás - kritika
„Kitartó munka és intuíció, jegyezze meg mon cher Hastings, vésse jól eszébe, Watson, e kettő a siker záloga. Semmire sem mennénk azonban puszta intuícióval, ahogyan a puszta pontosság is meddőnek bizonyulhat. A megérzések csakis a módszeresség felszállópályájáról emelkedhetnek a levegőbe”
(A szerelmi nyomozás nehézségeiről)
Nekem ez a könyv azért jött be eléggé, mert Lackfi János könnyűre, lazára fogta az írást, a huszonegyedik századi kamaszok nyelvén szólított meg, így élvezettel, pár óra alatt ki is olvastam. Olyan tinédzsereknek is ajánlanám, akik késve kaptak rá az olvasásra, mert a mű több mint húsz oldalát P. Szathmáry István hangulatos grafikái díszítik, emellett betűi nagyobbacskák, viszont témája inkább hasonlít egy komolyabb elbeszélésre, mint egy egyszerű szerelmi történetre.
Olyan ez az olvasmány, mint egy krimi, amely bevezet a hasonló műfajban írt kiadványok világába. Egészen a 87. oldalig – akár egy novellagyűjtemény - rövid történetekből áll, amelyekben sztorinkét egy-két osztálytársat, tanárt, vagy egyéb szereplőt ismerhetünk meg, akár a bűnügyi regények elején a lehetséges gyanúsitottakat. Ráadásul a könyv végében található pár oldal nyomozói jegyzet, ahová olvasás közben az olvasó feljegyezheti megállapításait. Különbség, hogy itt nem bűntény történik, hanem az „áldozat” egy rövidke szerelmes levelet talál a padjában. „SZERINTEM BÁLINT TÖK HELYES, TOTÁL BELEZÚGTAM... LOVE”. Már csak az a kérdés az hogy vajon ki volt a „tettes”? Vajon melyik lány lehetett az „Á” osztály tizenhat nőnemű tanulója közül? Esetleg nem is az osztályba jár? A 87. oldaltól Bálint kipróbálhatja magát nyomozóként. Ez számos izgalmas aktivitásra ad lehetőséget, például megvizsgálni a lányok írásképét, kémkedni utánuk, táblázatot készíteni róluk... Eközben azon kapja magát hogy szerelmes lesz az ismeretlenbe.
Pár mondattal ez előtt említettem, hogy a Szerelmi nyomozás tartalma komolyabb, mint egy hétköznapi tízplusszos regényé. Az író az egyszerű történetet három folyamatosan filozofálgató szereplő gondolataival fűszerezte meg. Bálint osztálytársa Gergő és történelem tanára Filóbá folyamatosan filozofálnak, Zsoltit pedig a teológia foglalkoztatja. Mindkét osztálytárs egy-egy fejezetben beszél Bálintnak a lányokkal és a vallással kapcsolatos dilemmáiról. Elég jól el lehet elmélkedni ezeken a topikokon. Elgondolkodtató és vicces az a fejezet is, melyben főhősünk a suliban vagy otthon összeírt költői kérdésekre ad választ: „Hányszor mondjam, hogy csukd be a hűtőt? Légy szíves, pontosan tizenhétszer mondd, mert az prímszám, ráadásul négy a négyzeten plusz egy, és ez jó hatással van a matekos memóriámra meg a hűtőbezárási szokásaimra.”
Tegyünk fel egy regény szempontjából kardinális kérdést: miért fontos Bálintnak, hogy kinyomozza, ki írta ezt a rövidke és lényegtelennek tűnő levelet? Nekem úgy jött le, hogy történetünk címszereplője nem a legmenőbbek közé tartozik az osztályban, sőt egészen a 87. oldalig a nevét sem tudjuk. A lányok sem rajonganak érte túlzottan és nincsen különösebb hobbija sem, mint Bélunak, aki kiskora ellenére tehetséges zongorista, vagy Artúrnak, az izomagynak, aki bejáratként nem az ajtót használja, hanem felmászik az iskola falán, és bebújik a teremablakon. Meg is hökken kicsit mikor rátalál a levélre a padjában, rögtön el kezd gondolkodni a lehetséges tetteseken. „Szóval tizenhat név, ám a gondos kimutatásból rögtön kihúzhatóak mindazok, akik így vagy úgy már kikosaraztak. Kata, Anna, Kinga kiestek, marad tizenhárom név.” Rendben, róluk már tudjuk, hogy nem jöhetnek szóba, de további három név kerül le a listáról, akiket elérhetetlennek gondol, a tánczseni Zsani, Anett, aki musicalstúdióba jár, és Éva, aki modellnek készül. Nyilvánvalóan a kevés önbizalommal magyarázható, miért gondolja lehetetlennek, hogy ők írták a levelet. Főszereplőnknek azért fontos kideríteni, ki volt a „tettest”, mert általában – egyoldalúan - ő rajong a csajokért, a csajok meg nem rajonganak érte, és ha megleli a saját „követőjét”, akkor végre ő is elégedett lehet. Miért fontos, miért fontos... Kár is ezen morfondírozni. Ahogy Lackfi írja: „...ha voltatok már szerelmesek, akkor úgyis tudjátok miről beszélek, ha meg nem, akkor lila könnygázotok sincs róla, és nem is lesz, míg át nem élitek!” Egy szó mint száz, ha a krimiket szereted, ha a romantikus regényeket; ha tini vagy és szeretnél a mindennapjaidról olvasgatni, ha felnőtt és nosztalgiáznál a diákéveiden, akkor mindenképpen olvasd el ezt a könyvet, mert nagyon fog tetszeni!
Bulcsu Lili, 2018
