Kvász Iván

„Ha belevesszük első diákköri közleményemet is, akkor negyven éve vagyok történetíró. Sok idő az. És nem egyszerűen azért, mert már önmagában is elég, hogy ráunjon az ember, de manapság még meg is utáltatják vele mesterségét. Ez idő alatt írtam másfél tucat könyvet, szerkesztettem annál is sokkal többet, ritka kivétellel az orosz történelemről. IV. Iván és I. Péter voltak fő antihőseim, belőlük értettem és gyűlöltem meg már nagyon régen a korlátlan hatalmat. Erőfeszítéseimet mindazonáltal szépen jutalmazták, védtem egy csomó disszertációt, lettem a magyar Akadémia doktora, az orosznak meg díszdoktora. Mégis inkább tanárnak szeretem mondani magam, és a legbüszkébb arra vagyok, hogy 25 éve életre hívhattam és azóta vezethetem a magyar történeti ruszisztika első műhelyét, s hogy megalapíthattam hazánkban az első „oroszságismereti” egyetemi mesterszakot.

Klió szolgája vagyok hát, aki tisztában van azzal, hogy a történészek istennője sokarcú. Hamisságának, esetenkénti otromba hazudozásainak vég nélküli a története. A vele, érte és ellene folytatott küzdelemben korlátozottak az eszközeink. Olykor azt is be kell látnunk, hogy a történettudomány legitim módszereivel bizonyos problémákat soha nem lehet megoldani.

Néha talán jobb helyette egyszerűen történeteket mesélni.”