Kicsi vagyok, de hatalmas!
Ha az ember kicsi, akkor a világ könnyen beláthatatlanul nagynak és félelmetesnek tűnhet. Persze érezheti ezt az is, aki nagy, mert a világ még nála is nagyobb. Bizony, a kerek nagyvilághoz képest nem nagyon van különbség egy kisegér és egy oroszlán között. Két, merőben eltérő mesekönyvet szeretnék bemutatni, amelyben a közös üzenet, hogy a nagyság nem a méreten múlik.
A benned élő oroszlán
Az örökké bizony túl sok idő arra, hogy magányosnak érezzük magunkat –, ebben teljes mértékben egyet kell értenem a kisegérrel. Milyen dolog az, hogy az emberre… bocsánat, a kisegérre folyton ráülnek, nem veszik észre, a cincogására nem figyelnek, és egyáltalán senki nem barátkozik vele?
Rachel Bright szerző és Jim Field illusztrátor könyvében a kisegér nagy kalandjának lehetünk tanúi. Mi más lehetne nagyobb kaland annál, mint amikor le tudjuk küzdeni a félelmeinket, és saját elhatározásunkból meg tudjuk változtatni az életünket?
A főszereplő kisegérnek egy nap remek ötlete támad, hogy rettenetes magányát és mellőzöttségét enyhítse. Elhatározza, hogy elmegy az oroszlánhoz, és megkéri, hogy tanítsa meg hangosan üvölteni. Nagyon fél, és pontosan tudja, hogy az oroszlán csak kitátja a száját, és hamm, bekapja, mint egy drazsét. Ám a kisegér összeszedi minden bátorságát, megmássza, amit meg kell mászni, elrebegi, amit el kell rebegni – és amivel szembetalálkozik, az nem a félelmetes ragadozó, hanem az oroszlán félelme.
Ennél többet nem árulok el, mert a csattanó nagyon aranyos. Viszont nem lehet elmenni két dolog mellett, ami miatt ez a könyv minden egérlelkű és oroszlánlelkű gyereket és felnőttet megszólít.
Az egyik a zseniális, sőt, ZSENIÁLIS illusztráció! A kisegér minden kis bajuszrezdülését átérezzük, szinte a markunkban tartjuk ezt a szegény kis remegő állatkát. Gyönyörű, de egy pillanatra sem modoros, humoros, de nem groteszk, aranyos, de nem édelgő, és friss, mint a hajnali szél a szavannán.
A másik a fordítás, Érdek-Obádovics Mercédesz munkája. Van pár szó, amellyel régen találkoztam, valamikor a pici gyerekkor homályában, és most nagy szeretettel dédelgettem őket: például a pirinyó, az egerentyű és a nyeszlett. A szöveg egyszerű, vicces és olvastatja magát.
A végén pedig elárulok egy titkot. Vagyis nem árulom el, fedezd fel magad! Nyisd ki a könyvet, és a legelején, a belső borítón, a kövek között keresd meg a kisegeret! Aztán ha megvan, lapozz hátulra, és ott is keresd meg a kisegeret! Aztán hunyd be a szemed, és keresd meg a benned élő kisegeret! Meg a benned élő oroszlánt.
Ha tetszik a könyv, az illusztrátortól további könyveket is találsz a kínálatunkban.
Pöttöm Panna
Amikor klasszikus meséket olvasunk, olyanokat, amelyeket nekünk is elolvastak a szüleink, akkor létrejön egy titkos kapocs a gyerekeink és a saját gyerekkori énünk között. Van valami varázslatos abban, ha azt hallgathatom, amit az anyukám, vagy a nagymamám kiskorában. Közben meg felnőttként vágyunk új történetekre, és nem biztos, hogy a kívülről ismert mesét ezerhatvanhetedszer is el akarjuk olvasni. Vagy esetleg tartunk tőle, hogy ha felnőttként újra elolvassuk a nagy kedvenceket, összetörik a varázslat.
Sem a poros szövegtől, sem az elmúló varázslattól nem kell tartani An Leysen: Pöttöm Panna című mesekönyvénél. A szöveg kedves, egyszerre békebeli hangulatú, de a mai olvasó számára is gördülékeny. Ebben elvitathatatlan érdeme van Soók Krisztina fordítónak. A képek ugyancsak a szerző művei, pasztellszínűek, klasszikusak, finomsággal és szeretettel teliek.
Ez a mese ugyanúgy a magányról, a kicsinységről, a bátorságról szól, mint A benned élő oroszlán, de nem humorral, inkább líraisággal, a klasszikus mesék örökérvényűségével fogalmaz. Pöttöm Panna kedves és szelíd jellem, nem lázad, akkor sem, ha boldogtalan. Elviseli egy ideig a varangy undokságát, az őt télire befogadó mezei pocokkal türelmes akkor is, amikor nem ért vele egyet. Türelemmel van a vakond iránt, mesél neki, társaságot kínál neki, pedig a vakond szeretné feleségül venni, Panna akarata ellenére.
A főhős sok dologban alkalmazkodik, de a haldokló fecskének akkor is segít, amikor a vakond és a mezei pocok közömbös marad. A boldogságáért hajlandó kockázatot vállalni, és fejest ugrani az ismeretlenbe.
Pöttöm Panna szelíd, boldogságkereső lelke éppúgy mindegyikünkben él, mint az egér meg az oroszlán. A kényelem, a biztonság, a megszokás, az engedelmesség és a tisztelet képesek megalkuvóvá tenni az embert, de Pöttöm Panna meséje arra tanít, hogy az együttérzés és a bátorság még a legapróbb, leggyengébb teremtmény számára is kifizetődő.
Ha szívesen elmerülnél An Leysen csodálatos világában, kiadónk kínálatában még két, újramesélt klasszikust is találsz a szerző-illusztrátortól.
szerző: Majoros Nóra
