Keress, találj, mesélj! a Scolar böngészős könyveiről - Horváthné Csapucha Klára ajánlója
Kétféle mesekönyv létezik: az egyik, amelyik a képeivel varázsol el minket, a másik a szavakban rejlő történetekkel szárnyalásra készteti a képzeletünket. Az igazi mesélés élményének átéléséhez, hallgatásához megfelelő érettség szükséges. Én most a képeivel tanító mesekönyvről szeretnék beszélni.
A kisgyermekek életében meghatározó élmény lehet a mesekönyvekkel való találkozás. Nagyon jó, ha a beszédfejlődésük kezdetén, már kétéves életkoruk körül lehetőségük van forgatni, lapozgatni, nézegetni ilyen kiadványokat. Azért kell sok mindent kibírniuk ezeknek az első mesekönyveknek, hogy a totyogók mozgalmas életét is ki tudják szolgálni. A Scolar Kiadó legkisebbeknek szánt lapozói ilyenek: oldalai vastagok, fényesek, könnyen megtanulható a lapozásuk.
Fejlesztőpedagógusként nagyon sok lehetőséget látok abban, hogy a szülő a gyermeke mellé bújva játszhat, mutathat, kérdezhet, és így végigvezetheti őt a megismerés, a részképességek kialakulásának, kiteljesedésének útján. Az értelmi fejlődés követése nagy élményt jelenthet minden szülőnek, ahol a kérdések, feladatok egyre összetettebbek lehetnek. Ezeket a játékokat 6-7 éves korukig is izgalmassá tehetjük számukra, ha elég kreatívak és játékosak vagyunk mi is.
A könyvek bal oldalán egy kis szöveg és néhány kép található. Ezek vezethetik a felnőttet, ötleteket adhatnak a kereséshez, de ezen túl számtalan lehetőség adódhat, amelyet gyermek és szülő együtt is kitalálhat.
Egy példával szeretném bemutatni, hogy az egyre nehezedő feladatadással hogyan alkalmazkodhatunk a gyerekek életkorához, miként válik játékossá, igazán fejlesztő értékűvé a mesekönyv nézegetése!
Legkisebbeknek:
- Hol a cica? Keresd meg a cicát! Mutasd meg!
(A lapon lévő sok kép közül egyet meg kell keresni. A pedagógia úgy nevezi: zavaró háttérből formakiemelés.)
Ha ez sikerült, akkor nehezítünk:
- Melyik állat mondja azt, hogy miau? Keresd meg, és mutasd meg! Te is tudsz nyávogni?
(Elvonatkoztatás: egy hangsorhoz kell hozzákapcsolnia az ismert állatot, és a háttérből kiemelni, szemét a megtalált dologra fixálni.)
Óvodások, főfogalom alá csoportosítás:
- Keress állatokat! Mutasd meg és nevezd meg őket! Milyen hangot hallatnak? Tudsz még más állatot mondani?
- Melyek a képen a négylábú állatok?
Nagycsoportosoknak találós kérdésként:
- Van a lapon egy állat, amelynek négy lába van, csíkos, szereti a tejet és az egeret is megfogja!
- Gondolj egy állatra, és utána kérdezek róla. Két lába van?
- Mondd utánam, Te leszel a visszhang! Cica; barna cica; barna csíkos cica; a kislány mögött álló barna csíkos cica; a konyhában a kislány mögött álló barna csíkos cica…
- Mutasd és nevezd meg a képen, ami barna!
A könyvekben lévő, a gyermekeket körülvevő környezet képei segítik a szókincsük bővülését, a beszédkészségüket fejlődésében és az önkifejező képességüket alakulásában. A látott és hallott ingerek összekapcsolása komplex módon fejleszti az érzékelő apparátust, fejlődnek az iskolához szükséges részképességek.
Az olvasás, írás megtanulásához elengedhetetlen a szem és a kéz koordinációja, az adott háttérből formakiemelés és -megtartás képessége, a szándékos figyelem rövid ideig való megléte.
A könyvet játékként, fejlesztőeszközként használva észrevétlenül alakulhatnak ezek a képességek, ezzel a preventív munkával megelőzhető a részképesség későbbi gyengesége, amely a tanulási zavarok leggyakoribb oka.
