Képeskönyvek, amik megszólítanak
Mi mindenre is képes egy ízig-vérig kortárs, interaktív gyerekkönyv? Bekötözi a bibit, leviszi a gyerek hőemelkedését, segít megírni a házi feladatot, megsétáltatja a kutyát, és mindeközben készít a szülőknek egy-egy jeges kávét. Két kiadványt szeretnék bemutatni, amely minderre képes. Illetve… nem, csak nagyot mondtam. Viszont a két könyv tényleg interaktív, és ha kávét nem is főznek (sajnos), rengeteg más dologra képesek.
A gyerekkönyvek nagy százalékánál feltűnik az interaktív jelző, talán már fel sem kapjuk rá a fejünket. Amúgy is csalóka ez a szó, hiszen a könyv önmagában is interaktív. A szerző fejéből kipattanó képekből, gondolatokból szöveg lesz, a szöveg nyomtatásba kerül, a betűket az olvasó elolvassa, majd képet és gondolatot formál belőlük. Sőt, amikor a gyereknek felolvasunk, hangzó szöveggé, előadássá alakítjuk a betűket. Ez egy ősi, gyönyörű társasjáték szerző, olvasó, hallgató között. Vajon szükség van-e arra, hogy egy könyv ezen túl bármilyen interaktivitásra ösztönözzön? (Na jó, jeges kávét igazán készíthetne…)
A Mister Oscar vakáción című könyv profin interaktív: többféle funkciót ötvöz, de ezek nem zavarodnak össze, inkább erősítik egymást. A mese nyúlfarknyi, Mister Oscarról, a „felettébb barátságos kutya úrról” szól, aki barátjával, a Süti névre hallgató aranyhallal vakációzni megy. Egy dugig megpakolt kerékpárral indulnak el, majd vonatoznak, bőrig áznak, sátoroznak, buszoznak, síelnek, hajókáznak, strandolnak, autóznak, végül élményekkel telve hazatérnek.
Az egyszerű történetet a szöveg és a kép együtt meséli el, erről a biztos kezű szerző-illusztrátor, Jim Field gondoskodik. (A síelő kígyó, a bajszos malac és a galambok kitörölhetetlenül a retinámba égtek.) Akár egy böngészőben, a képeken számos történet elevenedik meg, amelyek kiegészítik a mesét, vagy éppen külön életet élnek. A szöveg egyszerű, nagy betűkkel szedett, kezdő olvasónak is kiváló olvasmány, miközben a kistestvér is el tud bogarászni a képek között.
Emellett az utazás kellékei, illetve a párbeszédek egy része angol nyelven is olvasható. A hasznos kifejezések mellet sok olyan akad, amelyeket nem is annyira praktikus, mint inkább buli megtanulni – ami a muszájokkal és kötelezőkkel teli nyelvoktatás korában üdítő. Ez a kombináció a könyvben akár káoszba is fulladhatna, de Jim Field képi világa annyira oldott, édesen zűrzavaros és szemtelenül komolytalan, hogy még azt is megbocsátjuk neki, hogy kávét nem főz.
Egész másfajta interaktivitásra ösztönöz Illés Andrea: Mi leszek, ha nagy leszek? (Mesterségek, foglalkozások nagy mindentudója) című könyve. Mindannyiunk számára ismerős az a kínos élmény, amikor a kerítés túloldaláról átkiabál a szomszéd néni: mondd, kis bogaram, mi leszel, ha nagy leszel?
Ha az ember magabiztosan rávágja, ami lenni akar, akkor a szomszéd néni vagy nem hallja, mert bent felejtette a hallókészülékét, és tizenötször rákérdez (pedig már a harmadik ismétlésre is eldöntöttük, hogy inkább bármi más szakma, csak ne kelljen még egyszer elmondani), vagy ha elsőre megérti, akkor a következő fél órában azt ecseteli, hogy az miért vacak választás, nekünk meg elmegy a kedvünk a felnövéstől. Ha történetesen fogalmunk sincs, mik akarunk lenni, akkor még ennél is rosszabb kimenetelű beszélgetésre számíthatunk.
Ez a könyv végre úgy szól a gyerekekhez, ahogy a szomszéd néninek is kéne: a felnőttkor felé a gyerekek kíváncsisága felől közelít, és hitelesen ad választ a kérdésekre. Milyen szakmák is vannak? Pontosan mit csinálnak az adott szakma képviselői? Hányféle orvos, művész, építőipari munkás van? Mit jelentenek a megfoghatatlan, sci-fi hangzású szavak, mint az agronómus? Menő foglalkozás a divattervező, meg a katona, de mi a feladata? No és mindezeket a szakmákat hol, hogyan lehet kitanulni?
A szöveg tiszta, szép és informatív, akárcsak Nemes Anita illusztrációi. Egy-egy oldal akár poszterként is működhetne az adott szakma toborzó irodájában. Ráadásul a képek tele vannak humorral, ötlettel, történetekkel. A könyvben nincsenek előítéletek, sem a szakmák, sem a nemek iránt – így mind a fiúk, mind a lányok úgy merülhetnek el benne, hogy nem kísérti őket a szomszéd néni mondata: Versenyautó pilóta egy lányból?! Megáll az eszem! Bezzeg az én időmben a rendes lányok varrónőnek tanultak!
Ha most lennék gyerek, és újra átkiabálna nekem a szomszéd néni a kerítés túloldaláról, hogy mi leszek, ha nagy leszek, egészen biztosan azt felelném neki, hogy a negyvenegyedik oldal. Esetleg a hetvenkettedik. De mint az ő idejében a rendes lányok, azaz a hetvenharmadik, az egészen biztosan nem!
szerző: Majoros Nóra
