Joseph Delteil

Joseph Delteil (1894–1978) a szürrealista mozgalom nagyjaival evezett be az irodalomba: Chagall, Desnos, Soupault, Breton és Aragon barátja. Szertelen fantáziája és délies stílusának kirobbanó életessége teljes pompájában megmutakozik a Jeanne d'Arc című 1925-ös regényében, mely rögtön a figyelem középpontjába került, és elképesztő eladási mutatókat produkált. Hajszál híján maradt le a legrangosabb francia irodalmi díj, a Goncourt szavazásán, elnyerte viszont a legfontosabbak közül való Féminát. A regény a radikális szürrealistáknak nem eléggé hittagadó, a sarkosan konzervatív sajtó számára skandalum, ám a kétfelőli támadás ellenére (s tán éppen ezért is) olyan védelmezők szólaltak fel mellette, mint Jacques Maritain, a modern tomista teológia egyik atyja, Paul Claudel, a világrangú költő vagy éppen Hirohito császár, minden japánok uralkodója. Delteil a szélsőségek embere, megjárta Párizs forgatagát, a kaszinók és lóversenypályák világát, majd visszavonult vidékre, tüdőproblémáit kúrálgatta, az irodalomnak és feleségének élt. Megírta első világháborús élményeit, a „szőrösök” kalandjait (így nevezte magát és katonatársait), de tolla hegyére tűzte az egyháztörténet nagy, szent őrültjét, Assisi Szent Ferencet is.