Johannes szívderítő temetése (kortárs norvég novellák)

A művészetek közül minden korban az irodalom reagált elsőként és talán legérzékenyebben a társadalmat foglalkoztató problémákra. Látleletet adott a változásokról, vagy éppen a nyugalmas, veszélytelen, küzdelemmentes jólét állapotáról. A jóléti államokban a mindennapok nehézségeit nem a megélhetési problémák töltik ki, épp ezért az írók a lélek legapróbb rezdüléseire, önmagunk elől is sokszor eltitkolt félelmeire tudnak fókuszálni: az elmagányosodásra, az elidegenedésre, a szülő-gyermek, illetve párkapcsolatok lelketlenségére, az önzésre, a fizikai és lelki halálra.

Novellaválogatásunkban a kortárs norvég irodalom a magyar olvasók előtt eddig ismeretlen szeletét mutatjuk be, ízelítőt adva az elmúlt évtizedek novellaterméséből, s kiragadva a legjellemzőbb példákat, a jellegzetes irányokat a bőséges irodalmi tárházból. Kötetünkben tizenhárom norvég író műve szerepel. A szerzők között minden bizonnyal vannak ismerősen csengő nagy nevek – például Johan Borgen, Hanne Ørstavik, vagy a nagysikerű Sophie világa írója, Jostein Gaarden –, és vannak olyanok is, akiknek írásai eddig még nem jelentek meg magyar fordításban.

Hanne Ørstavik: 43. hét

Frode Grytten: Kutyasétáltatás

Jan Kjærstad: Kedd, pünkösd után

Ingvar Ambjørnsen: Egerek

Sidsel Mørch: A heg

Åsne Seierstad: A lánykérés

Bjarte Breiteig: Köd. Rekviem

Sigmund Jensen: Purgatórium

Jostein Gaarder: Amikor a szerző látogatóba jött

Håvard Syvertsen: Hőség

Merethe Lindstrøm: Megperzselődve

Johan Borgen: Szeress, hogy elfelejtsem...

Kjell Askildsen: Johannes szívderítő temetése