Oda

Ezért a kötetéért 2019-ben Vajna Ádámot Osvát Ernő-díjjal tüntették ki!

„Júliám lepök egy pajtát.” Ezt látom. Látható. Jólesik, ha látom magam előtt, amit olvasok. Ezért olvasunk költőket – a költői gesztus láthatóvá teszi mind a láthatót, mind a nem láthatót. Ez kissé lila így, de – ha nem is a költemény – a költő tuti, hogy kissé mindig lila. „Zoknit varrni jársz majd oda, / Behajtod és bevarrod a” – férfiasan gyerekes, rafkós-naiv hang, laza-bravúrosan leng minden, himbálóznak a versek. Mindenféle idézet-törmelékeket hurcolnak magukkal, és a megfelelő helyen hurcolnak megfelelő idézeteket, amitől az egész megszépül és kibájosodik. Nevetsz, csodálkozol. Nagyon jól csinálja. „Hogy mit, mennyit és mennyiért, / Már üzleti titok.”

(Kukorelly Endre)

Vajna Ádám egy nagyon érdekes versnyelvet alakított ki ebben az első kötetében, és egy nagyon érett versbeszédet folytat, ráadásul olyan irodalmi hagyományhoz csatlakozik, vagy teremti újjá ezt a magyar irodalomban, az avantgárd vagy a neo-avantgárd hagyományokhoz kapcsolódást értem ezalatt, ami szokatlan. A fiatal költők általában más utakat szoktak követni, Vajna Ádám tudatosan nem csatlakozik egyik olyan bevett kortárs poétikához sem, amely divatosnak mondhatunk.

(Bíró-Balogh Tamás)