Kőház

A kötet versei – melyek klasszikus formákból építkeznek, de legalábbis a forma emlékét őrzik – nem csupán személyes kérdéseket járnak körül. A koordináták közül kibillent világban keresik és talán találják is meg a kapaszkodókat, a lehetséges kontúrokat. A mindennapok személyes eseményei (egy elveszett mobiltelefon, egy balesetben meghalt fiú, a férfi és női lét különféle nehézségei vagy egy vitrin tárgyai) mellett megjelennek a világhoz való lehetséges, illetve lehetetlen kapcsolódások, az elveszett nagy mítoszok képei (Küklopsz-fal, kőoltár, jelenések, Fra Angelico cellája) is.

Az egyes darabok formai megoldásai – a szabadverstől a szonetten át az Anyegin-strófáig –, vagyis az elvesző, összeomló formák keresése egybevág a versekben megjelenő alapkő-kereséssel.

A költőnő azonban a komoly kérdéseket nem sújtja a pátosz nehezékével is – az esendőségében és romjaiban is szerethető világról bizakodva, így az irónia, az önirónia és a csendes humor hangján is szól.

IDE KATTINTVA BELELAPOZHAT A KÖNYVBE!