Fiú (elbeszélések)
Kiadás éve | 2009 |
Fordította | Lázár Júlia |
Szerkesztette | Illés Andrea |
Méret | 130 x 195 mm |
Kötés típusa | keménytáblás, cérnafűzött |
Oldalszám | 144 |
Szerző: | Takeshi Kitano |
|
|
ISBN | 9789632440958 |
Elérhetőség: | Átmenetileg nem rendelhető |
Leírás
A világhírű japán filmrendező kötetében három elbeszélést olvashatunk Lázár Júlia tolmácsolásában. A Bajnok kimonóban, a Csillagbölcső és az Okamesan főhősei kamaszok. Mindennapjaik küzdelmesek, fájdalmasak, sokszor felemelőek. A balladai hangvételű írások szereplői életük során más-más problémákkal kényszerülnek szembenézni. Mindegyiküknek meg kell vívnia a maga harcát – s ki sikerrel áll fel, kit pedig megtörnek a megpróbáltatások.
Takeshi Kitano elbeszélései olyan örök emberi problémákat járnak körül, melyekkel legelőször kamaszkorunk hajnalán szembesülünk. Ilyen például: önmagunk legyőzésének drámaisága; a szülő elvesztése, a felnőtté válás fájdalmas kényszere, a gyermeki magány, elhagyatottság és kiszolgáltatottság; a szülőtől való elszakadás vágya, a szerelemmel, nemiséggel való félelmes, mégis vonzó találkozás.
Takeshi Kitano, az 1948-as születésű filmes fenegyerek eredetisége, kulturális határokat átlépő, fanyar képzelete révén napjainkra Japán „védjegyévé” vált. Kitano személyét, művészetét legendák sora övezi, filmjei igazi kultuszfilmekké váltak. A Tűzvirágok (Hana-bi) és A szamuráj (Zatoichi) című remeklését számos díjra jelölték, s elnyerte többek közt a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlán- (1997), illetve Ezüst Oroszlán-díját is (2003).
„Japán reneszánsz ember”-e nemcsak megzabolázhatatlan kultrendező, mesteri színművész és tiszteletlen humoráról ismert, szókimondó televíziós személyiség, hanem érzékeny író is. A filmjeit átható, olykor váratlanul kirobbanó szenvtelen erőszak, a visszafogott líraiság és a balladai tisztaság szőtte sajátos „kitanói” világ irodalmában is tetten érhető. A Fiú az első olyan kötete, amelyet – filmjeihez hasonlóan – nemzetközi hírnév övez.
Takeshi Kitano Tokióban él.
Részlet a könyvből:
„Aznap este anya a konyhában sürgölődött, ami már nagyon régóta nem fordult elő vele. Levest készített, és sült garnélarákot. Az étel nagyon ízletes lett, de engem a bátyám arcán látszó horzsolás és duzzanat aggasztott. Még föl sem tehettem a kérdést, már azzal állt elő, hogy elesett. Anya észre sem igen vette, mi történt vele. Mélyen a gondolataiba merült ezekben a napokban.
A vacsora befejeztével anya megszólalt: –– Szeretném, ha most vasárnap bemutathatnék valakit mindkettőtöknek! én kedvelem, és biztosra veszem, hogy ti is megkedvelitek.