Maschera ti saluto!

Sági György regényének hátterét a fénykorát élő reneszánsz Velence karneváli élete és az itáliai zsidóság mindennapjai adják. Akárcsak a Gilgulban vagy a Hajóval Hamburgba című regényében, itt is tovább szövődik a romantikus szerelem…

A velencei gettó főterén egy fiatalember lép be Salomone kicsi ajándékboltjába, s egy régi sakk-készletben elrejtve egy befejezetlen játszma héber nyelvű leírására lel. A partit a jelek szerint nem játszották végig.

– Mit szólna hozzá, ha azt mondanám, hogy én ismerem ennek a játszmának a történetét? Hogy valamelyik üköm játszott vele?

– Fiatalember, magának élénk a fantáziája. A zsidók akkortájt még nem nagyon sakkoztak… Akkoriban az még nem számított zsidó sportnak, mint manapság.

– Nem is sporteseményként játszották. Életre-halálra szólt az a küzdelem. A tét Velence zsidósága volt.

Zsidók és keresztények egymásba fonódó élete, szerelmeik, tragédiáik elevenednek meg a lebilincselő mű lapjain. És persze fényt derül a sakkjátszma végére is…

Idézet a könyvből:

„A lagúnák között ősi hagyomány a vidámság. Az izgalom december végén lüktetővé válik, pulzál a levegő körülöttük, egészen a karnevál utolsó napjáig, húshagyókeddig. Ez persze keresztény ünnep, de ennek most semmi jelentősége. A karnevál szép. Valóban az, a zsidóknak is tetszik. Hiszen nem alkoholban fürdő, túlfűtött ereszd el a hajam események zajlanak a Campo del Ghetto terén, hanem megkomponált játék a javából. Azt játsszák el, hogy a maguk urai. Ezért köszönet Velence urainak. Ők adták nekik a játékot. A maszkot is, amelyben azt játszanak el, akit akarnak.”

„Te mit választasz? A zsidót vagy Velencét? Allegrezza érdeklődve figyeli Francesca szemét. Nincs tovább. Itt és most kell eldöntened. Örülj, hogy eddig is megadta a sors neked ezt a kegyet, hogy ne kelljen választanod. Még az sem kizárt, hogy te magad is börtönbe kerülj. Azért pedig kár lenne. Rajtad múlik, hogyan tovább.

Allegrezza, talán te megérted. Elia és Diamante arra tanított, hogy soha ne adjam fel. Ezt persze velenceiként is tudtam. De azt már tőlük tudom, hogy az élet megér egy életet. Amit valóban akarok, azért tennem is kell. Nem olyan nehéz a döntés.”