Székesi Szofi legalább annyira szuperhős karakter, mint Titán Bendegúz. Amellett, hogy út- és vasútépítő mérnök, rendkívül érzékeny és a magyar gyermekkönyvpiacon igencsak egyedi téma felől igyekszik segíteni azokon a gyerekeken, akik valaha csúfolódás tárgyai, bántalmazás elszenvedői voltak kiskorukban. Mindezt egy elképesztően izgalmas történetbe és vizuális élménybe rejtve.
Kicsoda Titán Bendegúz?
Én, te és bárki, aki elolvassa a történetet. Mindenkiben ott rejlik Titán Bendegúz, akit valaha –akár akaratlanul – megbántottak, vagy aki – rosszabb esetben – csúfolódások kereszttüzébe került. Nagyon szomorúan tapasztalom, hogy egyre több olyan esetet hallani és látni, amikor gyerekek bántják egymást, szavakkal és tettekkel. Úgy gondolom, hogy egy egészséges nevelési környezetben ezt el lehet kerülni, vagy pozitív példával lehet ezen segíteni. Nagy célom volt a történet megalkotásával felhívni a gyerekek figyelmét – nem tolakodó, hanem inkább vicces módon – a szavakkal bántás ártó hatásaira. Illetve pozitív példaként szerettem volna bemutatni Titán Bendegúzt, aki a történet végére ki tud lépni a „béna” szerepből a támogató környezet hatására. Ha egy gyereknek segítek ezzel, én már boldog vagyok, de bízom benne, hogy sok kis lurkóhoz eljut ez az üzenet.
Nem sok példát tudok felidézni a magyar gyermekirodalomban űrutazó hősökre. Mi inspirált abban, hogy egy ilyen galaktikus kalandvilágot teremts meg?
A jó kérdés esetemben inkább az, hogy ki inspirálhatott erre, mert a kérdést látva egyértelműen apukám jutott eszembe. Már egész fiatalon belecsöppentem a Star Wars-lázba, nagy közös programunk volt a filmek újranézése, illetve sok mellékszálon futó történetet is elolvastam gimis koromban. Egyébként ez a szenvedély a mai napig megmaradt, az új Star Wars-sorozatokat még mindig együtt nézzük. A Titán Bendegúz-történetben szerettem volna kilépni a megszokott sémákból, és egy új környezetet teremteni a kis olvasóknak. Ennek lehetett volna más módja is, de számomra nem is volt kérdés, hogy egy űrutazás keretében juttatom el Bendegúzt az elvarázsolt Krémesrémesre.
Út- és vasútépítő mérnökként hogyan került közel hozzád az írás?
Mióta az eszemet tudom, bújom a könyveket. Kisiskolás koromban először édesanyám tinikorából elrakott „pöttyös könyvei” voltak terítéken, utána jött a nagy Harry Potter-láz, ekkor gondoltam először arra, hogy ez de jó! Én is szeretnék megalkotni egy ilyen komplex saját történetet, ami ennyire magával tud ragadni. Ekkortájt írtam is pár rövid mesét, de ezek csupán a saját szórakozásomra készültek. Az általános iskolában, gimnáziumban erős matematikaoktatásban részesültem, szerintem a gimis osztályom fele a mérnöki karra járt, és én is követtem ezt a példát. Ennek ellenére a könyvolvasás szeretete a mai napig fennmaradt. Írni az egyetem, majd a stabil munkakörnyezet megteremtése után szabadidőmben kezdtem el újra. Az első kötetem most jelent meg a Titán Bendegúz-történetből a Scolar Kiadó gondozásában.
Ez az első mesekönyved. Mik voltak számodra a legnagyobb nehézségek és a legjobb pillanatok alkotás közben?
A történet vezérfonala és a főszereplők jelleme, főbb tulajdonságai nagyon hamar kialakultak a fejemben, gyakorlatilag köréjük építettem a mesebeli világot és a mellékszereplőket. A legjobb pillanatokat számomra a mellékszereplők kidolgozása jelentette, illetve nagyon szerettem azt látni, ahogy teljes egésszé alakul velük ez a kalandos történet. A legnehezebb dolgot a gondolataim gyereknyelvezetbe való átültetése jelentette, ebbe bele kellett jönnöm. Bízom benne, hogy a kicsik és nagyok is élvezni fogják ezt a szó szerint fantasztikus mesét.
