Félvégtelen – én tűsarok, te macskakő

A Félvégtelen verseiben – szerencsére! – még semmi sem véges: apró események hitelesen vetik bukfenceiket, maradnak meghitten veszteg, ám ez se a veszte semminek, inkább érzékletesen megidézett reménye; és hadd mondjam a nagy filozófussal, mesteremmel, Zenónnal: örökké marad valami még-meg-nem-tett út, melyért élni érdemes, az Olvasónak pedig – így nekem is! – olvasni.

Tandori Dezső

Részlet az előszóból:

Egy fiatal, de már az irodalmi belépőn túllévő, 2009-es Ön-zene című kötetével nevet szerzett lírikus, Bajnai Nóra új verseihez – melyekben alanyi költőhöz méltó módon ismét és újra a félvégtelent feszegeti − most egy másik műfajban, a festészetben alkotó (s saját területén már ugyancsak a névjegyét otthagyó) Bodor Lillában társművészre talált. A közös albumban kép, festmény felel a versnek, és vers festménynek: mintha a költő látomásai és a rajzoló keze összeérne, élményeik egymásra hajaznának. Ezzel válaszoltam arra a kérdésre, hogy vajon hogyan születik meg vers és kép együttese, együtt-állása ebben a kötetben.

Bodor Lilla festményei figurális jelenetek során keresztül követik és pásztázzák a világot mély rokonságban Bajnai Nóra szemléletével, művészi öntudatával. Közelítő lelkiállapotból „találja el” Bajnai Nóra elemeket szétválasztó és összeillesztő költői tereinek atmoszféráját Bodor Lilla, és a költői létállapot ábrázolásához történő színvilágválasztás is adekvát. Vagyis Bajnai Nóra és Bodor Lilla művészileg formált világra-látásának eleven tükre ez a kétműfajú album, amelyben költő és festő ihlete társra lelt egymásban, vonzotta egymást. E vonzás dús terében születik meg az az élménytöbblet, amely a könyvet forgató olvasót magával ragadja és megajándékozza.

(Mohai V. Lajos)

A kötet elnyerte a Szép Magyar Könyv 2011 Verseny A Szépirodalom és Ifjúsági Kiadványok oklevelét.

Gratulálunk!