Wolfgang Herrndorf: Csikk - kritika

A kötelező olvasmányoknak nagyon fontos szerepük van a magyar oktatásban: a szókincs bővítése mellett fejlesztik a diákok helyesírását és a mindennapi élet problémáit járják körül (természetesen olvasásuk közben mindig egy újabb élménnyel gazdagodhatunk). Manapság, azonban egyre kevesebb kedvvel vesszük kézbe a fent említett regényeket, ugyanis a stílusuk lemaradt a mai (egyre inkább felgyorsuló) világtól. Újításra van szükség. A Csikk talán alkalmas erre a célra?

Véleményem szerint teljes mértékben, mégpedig több okból is. A nyelvezete könnyen érthető, így egyszerűen befogadható, nem úgy, mint például A kőszívű ember fiai. Sok olyan szót használ, melyek számtalanszor elhangzanak a diákok között a mindennapokban. Voltak, akik támadták az írót a könyvben szereplő csúnyaszavak miatt, de én ezzel nem értek egyet. Sajnos ki kell mondani, hogy az emberek ezen fajta megnyilvánulása egyre többször jelenik meg az életünkben, szóval ez csak még inkább reálissá teszi a könyvet az ifjúság számára.

Mozgalmas a cselekménye, ezáltal a diákok könnyebben haladnak az olvasásával így, hogy nem kell megküzdeniük a bonyolult kifejezésekkel, a sok tájleírással. Mivel egy kalandregénynek is mondható, szereplői számos helyszínen fordulnak meg, és sok új emberrel találkoznak, nem beszélve a váratlan fordulatokról, melyek még izgalmasabbá teszik a történetet.

Olyan problémákat jár körül, amikkel a mai világban rengetegszer találkozhatunk. Alkoholizmus, a szülők viharos viszonya a valóságban is számtalanszor előfordul. Ezekkel a regény még közelebb kerül azokhoz, akik hasonló helyzetben vannak, illetve akikre ez nem jellemző, a könyv elolvasásával sokat tanulhatnak.

 A fentieket összegezve a Csikk egy nagyon érdekes nem mindennapi olvasmány és mindenképpen megérné kötelezővé tenni.

 

Puskás Petra, 2018