Fény és sötétség lexikona

„Henry néha kivonul az előszobába, a tükör elé áll, végignéz magán, és arra gondol, hogy a szegénység miatt lett ennyire abnormálisan alacsony. Időnként az anyja a füle hallatára azt magyarázza egy barátnőnek vagy egy kereskedőnek, hogy Henry csupán lassan fejlődik, majd még be fogja hozni a lemaradást, és ezek a szavak reménnyel töltik el, ám nem válnak valóra.”

A háború után néhány évvel egy fiatal házaspár beköltözik a korábban a leghírhedtebb norvég nácinak, Henry Rinnannak és bandájának otthont adó házba. Lányaik színházi előadást rendeznek a pincében, mely egykor foglyok üvöltésétől és sikolyaitól volt hangos. A gyerekek semmit sem tudnak a ház történetéről, a házasságot azonban lassan kikezdi a múlt rájuk nehezedő súlya…

A történelmi események ihlette fikció két szálon fut: egy norvég zsidó család és egy háborús bűnös történetét göngyölíti fel, utóbbit egészen a gyerekkorától. Az elbeszélő maga a szerző, Simon Stranger, aki felesége családjának múltját s ezzel együtt a második világháború eseményeit, és mindenekelőtt a gyűlölet eredetét és a túlélés természetét kutatja. És nem utolsósorban emléket állít az áldozatoknak.