Erlend Loe
Erlend Loe Norvégia legnépszerűbb kortárs írója 1969-ben született Trondheimben. Egyszerre végtelenül vicces és komoly, fajsúlyos és hihetetlenül könnyed – egyszóval letehetetlen. Minden megvan benne, amitől a fiatalabb és az idősebb olvasók egyaránt kedvencüknek tarthatják. Sorkatonai kötelezettségeit egy színtársulatnál abszolválta polgári szolgálatban, majd irodalom- és filmtudományt tanult az Oslói Egyetemen. Elvégezte a Dán Filmművészeti Akadémiát Koppenhágában, végül szülővárosa Művészeti Akadémiáján fejezte be tanulmányait. Játszott színpadon, készített rövidfilmeket, oktatófilmeket és videoklipeket, diákévei alatt pedig pszichiátriai ápolóként, helyettesítő tanárként és kritikusként vállalt munkát. Jelenleg a barátaival alapított Screenwriters Oslo munkatársaként dolgozik mint író, forgatókönyvíró és fordító. Elfújta a nő című regényéből film készült Petter Naess rendezésében. A nemzetközi irodalmi áttörést az 1996-ban megjelent Naiv.Szuper. hozta meg számára, amelyet több mint 20 nyelvre fordítottak le. 2006-ban Prix Européen des Jeunes Lecteurs díjjal tüntették ki Strassbourgban. Regényein kívül írt még gyermekkönyveket, forgatókönyveket és kritikákat is. Jellegzetes írásmódja iróniával, túlzásokkal és humorral van fűszerezve.
Erlend Loe 1969-ben született. 1993-ban jelent meg első regénye, a Tatt av kvinnen (Elfújta a nő, Scolar Kiadó, 2010), amelyet 2007-ben megfilmesítettek (rendező: Petter Naess). A nagy áttörést három évvel későbbi műve, a Naiv.Szuper. jelentette 1996-ban. Regényein kívül írt még gyermekkönyveket, forgatókönyveket és kritikákat is. 2009-ben Titanic filmfesztiválon az Észak (Nord) c. film forgatókönyvéért elnyerte a diákzsűri fődíját és a Hullámtörők-díjat. Fordítóként és tanárként is tevékenykedett. Dolgozott pszichiátriai intézetben, forgatott rövidfilmeket és videoklipeket, s színészként is kipróbálta magát.
„A feltartott ujjú, komolykodó társadalomkritika helyett Loe az olvasóbarát fanyar humor híve, egy-egy ironikus oldalvágás erejéig Knut Hamsuntól Lars von Trieren át a norvég–svéd rivalizálásig számos skandináv sajátosság bukkan fel könyveiben.” (Köves Gábor, Élet és Irodalom)
„Erlend Loe-val ismét mesélőkedve teljében, legjobb formájában találkozunk. A trilógia zárókötete önmagában is élvezetes olvasmány, Doppler-rajongóknak pedig egyenesen kötelező. Loe hamisítatlan skandináv humorral tálalt társadalomkritikája ezúttal is tűpontos, mégis kezdünk gyanakodni, hogy Dopplernek nem a világgal van rendezetlen ügye, sokkal inkább saját magával.” (Falvai Mátyás)
