Drámák II. – Átiratok 2

A Spiró György drámáit összegyűjtő sorozatunk második kötetében a szerző három külföldi átirata olvasható:

Bulgakov – Spiró: Optimista komédia
Hašek – Spiró: Švejk
Mann – Spiró: Mario és a varázsló

„Valószínűleg van a gondolkodásomban valami markáns vonzódás a konfliktusok kiélezéséhez, igen, talán a drámaisághoz és a tragikumhoz vonzódom annyira, hogy ezt összetévesztik a pesszimizmussal. A drámaíró abból indul ki, hogy nincs olyan konfliktus, amelyet meg lehetne oldani. Ha nem ezt gondolja, nem is drámaíró. […] Vonzódom a nyers és durva színpadi hatásokhoz, valószínűleg minden drámaíró, minden színpadi szerző így van ezzel, mert a színpadon a maximális hatásra kell törni, különben a néző elalszik.”
Spiró György

„Ha van egy mű, amelyik esztétikailag érvényes, hat az emberekre, az eleve nem pesszimista, mert maga az alkotói gesztus, az, hogy valamit az ember megörökít, leír, az éppenséggel derűlátásról tanúskodik. Mindenki derűlátó, aki egyáltalán művet ír. Ha mélységeket próbál föltárni úgy, hogy az ellentéteket nem elkeni, hanem kiélezi, hogy valami végre kontúrosan világos legyen, azt szokták helytelenül pesszimizmusnak nevezni, holott ez nem pesszimizmus, ez a drámai látásmód velejárója.”
Spiró György

Spiró György a kortárs magyar irodalom egyik legsokoldalúbb művésze. Szinte valamennyi irodalmi műfajban kipróbálta tehetségét: írt verset, regényt, számtalan novellát, drámái pedig a magyar színpadok legnépszerűbb előadásai közé tartoznak.
1946-ban született Budapesten. Magyar–orosz–szerbhorvát szakon végzett az ELTE-n. Elsőként színre vitt drámája a Nyulak Margitja volt (Pécs, 1978). 1982 és 1992 között a kaposvári Csíky Gergely Színház dramaturgjaként dolgozott, majd 1992-től az ELTE Esztétika Tanszékének tanára lett. Az 1980-as években kiemelkedő szakmai és közönségsikereket ért el a Katona József Színházban bemutatott darabjaival: Az imposztor Major Tamás, a Csirkefej Gobbi Hilda parádés alakításáról is nevezetes. Az 1990-es években a szolnoki Szigligeti Színházat igazgatta, illetve tanított a Színművészeti Főiskolán. Irodalomtörténészként is nevet szerzett magának, a szláv nyelvek és irodalom alapos ismerője.
Irodalmi munkásságát számos kitüntetéssel jutalmazták, többek közt József Attila- és Kossuth-díjjal.