Daniel Höra: Betolakodók - kritika
Nagyon nehezen sikerült összehozni, hogy elolvassam ezt a könyvet. Már eleve izgalmasan kezdődött, mert el kellett menjek a postára, hogy kivegyem (a posta az egyik legizgalmasabb hely, emiatt általában egy órat szoktam eltölteni ott). Aztán pedig suli ide, suli oda, mindig volt más dolgom, de eljött a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy inkább ledarálom a regényt, így egyszerre több, mint a fél könyvet elolvastam.
Sejtettem, hogy olyan könyv lesz, ami az elején kicsit lassan indul be, de aztán felpörögnek az események, és nem fogtam mellé. Alapból nem olvastam volna el a könyvet, mert jobban szeretem azokat a könyveket, amik már a kezdedetektől tartalmaznak valami izgalmat, de így utólag nem bánom, hogy elolvastam, mert segített még inkább kitágítani a látóterem Németországgal kapcsolatban. Német intenzív osztályban vagyok, így az évek során sikerült már megismernem a német kultúrát, illetve a német történelmet, habár inkább a napos oldalát mutatják be a dolgoknak, a II. világháborúról nem is emlékszem, hogy német órán beszéltünk volna, inkább csak történelmen, és a németek úgy voltak bemutatva, mint egy nagyon kedves nép, aki egy csomó idegen embernek munkát és otthont biztosított . Közben utólag az is kiderült, egy németóra keretein belül, hogy Németországban azért elég sok lengyel él, amit eddig nem is tudtam, s a lengyelek megjelennek a könyvben is.
Szerintem az író létrehozta a könyvek világának legunalmasabb helyszínét, és fogalmam sincs, hogy egy fiatal hogyan képes ott élni, még ha van internete is. Azon csodálkozok, hogy még voltak ott gyerekek! Igazából a legtöbb szereplő szerintem egy kicsit sablonos volt, mármint a falu eredeti lakóira gondolok. Adott egy árva fiú, aki nehezen találja a helyét a családban, mert nagynénje mindig érezteti, hogy ő csak befogadott, aztán van egy unokatestvér, aki az elején nem is foglalkozik a főhősünkkel, de az események folyamán kibontakozik a barátságuk. Szerintem az egyetlen izgalmas szereplő Georg volt, aki már az elejétől fogva nagyon szimpatikus volt számomra, bánom, hogy ahhoz képest nem szerepelt olyan sokat, habár fontos szerepe volt a cselekményben.
A könyv elolvasása után egy ideig álmatlanul feküdtem, azon gondolkozva, hogy mégis hogyan juthatott el idáig a könyv cselekménye, kicsit másra számítottam, de azt hiszem megtaláltam a választ. A falu nemtörődömsége, és az ingerek hiánya okozta, hiszen ki vett volna észre valami ilyen mértékű dolgot, ha az még sosem járt egy nagyobb városba, és nem élt igazán. Mert jó ebben a könyvben a falusi élet, de éppen azért olyan jó, mert annyira ismeret- és ingerszegény.
Az egészben csak az volt annyira elszomorító számomra, hogy ez a könyv a 21. században játszódott. És nem arról volt szó, hogy valaki korunkban is egyetért a nácik elveivel, hanem ami engem tényleg rosszul érintett, az Wotan gondolkozása volt a nők helyéről a mai társadalomban, és hogy Freya is hasonlóan gondolkozott, azt alig tudtam elhinni. Mármint megértem, hogy ebben a gondolkozásban nevelkedett, de akkor is! Az ötlet nagyon tetszett, az, hogy valaki ilyen témát dolgoz fel, amire elég érzékenyek a németek és igazából az egész világ is, engem legjobban az zavart, hogy egyesek még úgy gondolkoznak, mint Wotan és Reinhold. Mármint az egyik jelenet közben tényleg azt éreztem, hogy mindjárt összecsapom a könyvet, és inkább lemásolom a biológia leckém, mert emlékeztetett A könyvtolvajból egy részre, ami ugye a II. világháború idején játszódik.
Összességében érdekes könyv volt, leginkább ezt a jelzőt tudom aggatni rá, mert ha csak a könyvtárban találom szembe magam vele, akkor tényleg nem olvastam volna el. Viszont utólag egyáltalán nem mondanám azt, hogy megbántam az elolvasását, mert a világ egy újabb zugát mutatta be. Inkább azoknak ajánlanám ezt a könyvet, akiket érdekel a történelem, habár a 21. században játszódik, de aki csak egy könnyed kis délutáni könyvre vágyik, az halassza el ennek a könyvnek az olvasását.
