Tanulságos történetek és varázscipők mesébe rejtve
Gyerekkoromban volt egy barátnőm. Ő bámulatosan okos volt, nekem túlcsordult a képzeletem. Ő fel tudott mászni a legmagasabb fa tetejére, én álmomban megtanultam repülni.
Szerettem néha náluk aludni. Ilyenkor, talán azért, mert ihletet adott neki a fantáziám az egész napos játék során, elalvás előtt, a sötétben a varázspapucsáról mesélt, amivel repülni lehetett, és ami segített neki felmászni a fa tetejére. A keresztapjától kapta, aki tényleg elég különc figura volt. A szobában volt egy puff, amit egy arab országból hozott az apukája. Az is mesebeli volt, akkoriban nem volt minden háztartásban arab lakberendezési holmi. A papucs láthatatlan volt, és a puffon tartották. Egyszer valaki véletlenül ráült a rakoncátlan lábbelire, és végigszánkázott vele az egész lakáson. Talán a határtalan fantázia volt az oka, talán az, hogy mindenkinél okosabbnak tartottam a barátnőmet, nem tudom, mindenesetre a történetet elhittem.
Nem tudom, az egykori kislány énem mi mindent adott volna cserébe a kincses kacatjai közül Usch Luhn Lili és a varázscipők című sorozatáért. Gyanítom, nagyon sokat, és a könyvnek kiemelt helye lett volna a pol… a párna alatt. Biztos, hogy elalvás előtt, a takaró alatt, elemlámpával olvastam volna. Usch Luhn nagyon szerethető alaphelyzetet teremtett, olyan világot, amibe gyorsan és kényelmesen bele lehet helyezkedni. A könyvek főszereplője Lili, aki a varázscipőkészítés mesterségét tanulja a nagybátyjától, Varázs Vendeltől. Állandó társuk egy öreg, beszélő teknős, Wu asszonyság, és Lili házitanítója, a muris francia akcentussal beszélő, piperkőc sárkány, Archibald.
A csapat, a cipészműhellyel együtt, kötetről kötetre új városba költözik. A varázscipőkészítés tudományát, mint minden mágikus dolgot, rosszra is lehet használni, és mindig akad olyan elvetemült szereplő, aki tényleg rosszat akar. Ebben a sorozatban több is: ők a titokzatos MOCSKOK, akik túszként tartják fogva Lili szüleit, és csak akkor hajlandóak elengedni őket, ha Lili és Varázs Vendel elárulják nekik a cipőkészítés titkát. Erre persze a főhőseink nem hajlandók, inkább menekülnek a mindig felbukkanó MOCSKOK elől. Varázs Vendel gyakran van távol, alapanyagot szerez be, illetve Lili szülei után nyomoz. Ilyenkor a kislány a teknős és a sárkány társaságában próbálja megregulázni a rendetlenkedő cipőket, és megbarátkozik a környéken élő, segítségre szoruló gyerekekkel.
A cipészműhelyen kívüli gyerekek problémái és világa teljesen valóságos. Két kötettel kötöttem szorosabb ismeretséget. Az elsőben (A titkos cipészműhely) anyagi csőd miatt költözik új helyre a család, és Tina nehezen illeszkedik be az új közegbe. A második kötetben (A szerencsebakancs) Zalánnak gyűlik meg a baja az őt állandóan szekírozó Arnolddal, illetve a szüleivel, akik élsportolót szeretnének nevelni belőle. Ráadásul a menhelyen beleszeret egy kutyába, de a szülei nem engedik, hogy hazavigye. Lili azt ígéri, hogy a problémákat a varázscipők segítenek megoldani, ezért mindegyik gyereknek készítenek egy személyre szabott cipőt. Mire a lábbeli elkészül, a konfliktusok is elsimulnak.
A szerző okosan adagolja a varázslatot – mire a cipő lábra kerül, a gyerekek maguktól is felismerik, mi a megoldás, és tesznek is ennek érdekében. A helyzetet általában a barátság, az őszinteség, a bátorság menti meg. Ráadásul a tanulság szerencsére egyik kötet esetében sem szájbarágós, így örömmel adnám gyerekkori énem kezébe a következő két kötetet is (Szédítő szárnyalás, A táncoló sárkány). Belelapoztam, és a folytatásban lassan olyan információmorzsák is kiderülnek, amelyek közelebb visznek a MOCSKOK és Lili szüleinek rejtélyéhez, úgyhogy már izgulok, hová vezet a történet.
Mindez azért nagyon fontos, mert így őszintén és gyerekesen lelkesedhetek a valódi főszereplőkért, a cipőkért. A varázscipők ugyanis pont azt csinálják, amit szerintem is tenniük kell: ugrabugrálnak, masíroznak, táncolnak, néha egymás sarkára lépnek, de utána bocsánatot kérnek. Bosszantják a sárkányt, felragadnak a mennyezetre, nem akarnak a megfelelő pár mellé állni, cipőfűzőt cserélnek és gubancolnak, és hangosan dörömbölnek, ha szállításkor ládába zárják őket.
Néha még ma is elgondolkodom rajta, vajon a barátnőm nem mondott-e igazat, és nem létezett-e tényleg az a láthatatlan papucs. A Lili és a varázscipők sorozatot elolvasva hajlok arra, hogy létezett.
szerző: Majoros Nóra
