Írások az elmúlásról
Van, amikor mi magunk sem találjuk a szavakat. Olyankor jó lenne, ha valaki megfogalmazná helyettünk azt, amit érzünk, ha rendet tenne egy kicsit a kavargó gondolatok és érzelmek között, hogy legalább egy rövid időre el tudjunk csendesülni.
Félelem, szorongás, gyász, hiány, veszteség, elmúlás. Ezek feldolgozása sosem lehet egyszerű sajnos. Ami segíthet nekünk és gyerekeinknek az érzelmek feldolgozásában, tudatosításában, az pár különleges könyv is lehet. Ilyen köteteket mutatunk most egy helyen.
Gyerekeknek és szüleiknek közös olvasáshoz
Haddy Njie – Lisa Aisato: Aludj, kis virág
Ahogy a természet feléled a fagyos télből, úgy változnak az Aludj, kisvirág című altatókönyv karakterei is. Az egy-egy évszakot megtestesítő szellemalakok az alvástól a kibontakozásig, majd egészen az elmúlásig fejlődnek, érnek, idősödnek, hogy végül átadják helyüket a következő évszaknak.
A könyv csodálatos illusztrációival és költői soraival mutatja be a természet teljes ciklusát, ezáltal pedig megismerteti kicsi olvasóit a folytonos megújulással és az elmúlás természetességével is.
Håkon Øvreås: Barni, a szuperhős
A fantázia világában jó lenni, mert ott bármi megtörténhet, amit elképzelünk. Nemcsoda, hogy a Barni, a szuperhős főszereplője is ide menekül a fojtogató valóság elől, ahol már nincs nagypapája. A képzelet világában aztán különleges kalandok során a papa segít a kisfiúnak megbirkózni a hétköznapok szorongásaival, a beilleszkedési nehézségektől egészen a gyász feldolgozásáig.
Ez a gyerekeknek szóló könyv úgy marad kedves, sőt helyenként humoros is, hogy közben igazán komoly témákról szól, és segít olvasójának az érzelmek és a történtek megértésében.
Klaus Hagerup: A kislány, aki meg akarta menteni a könyveket
Nehéz dolog igazán jó gyerekkönyvet írni az elmúlásról, hiszen a hiány, a halál feldolgozása a felnőttek számára is embert próbáló kihívás. Mindezekről beszélni annak a kis embernek, aki előtt még annyi lehetőség áll, szinte lehetetlennek tűnik.
Klaus Hagerup norvég szerzőnek mégis sikerül ez: A kislány, aki meg akarta menteni a könyveket című írásában a nagy mesemondók magabiztos hangján, a gyerekek világába belépve mesél Annáról, akit a tizedik születésnapja előtt meglegyint az elmúlás gondolata.
A könyv hangsúlyozza azt is, hogy igazán fontos az, hogy az elmúlás iránti, múlni nem akaró félelemnél mindig erősebb legyen a jövőbe vetett remény.
Felnőtteknek a feldolgozáshoz
Linn Skåber: Ma négykézláb akarok járni – Felnőttmonológok
„Észreveszem. Percről percre, méterről méterre jobban hasonlítok rá. Kezdünk eggyé válni, ő és én. Kezdi teljesen átvenni felettem az uralmat. Kezd kitölteni engem. A neve Öregség, és azt akarom, hogy elengedje a karomat."
Felnőttként vajon tudjuk-e, kik vagyunk valójában, és sikerül-e megőriznünk az élet iránti örömünket és kíváncsiságunkat, vagy ekkor már az öregkortól tartunk inkább? Húsbavágó, olykor fájdalmas, keserédes monológok gyűjteménye a Ma négykézláb akarok járni című kötet, ami az életközépi életről, azaz a fiatalságot elhagyó felnőttkorról szóló. Az igazsággal teli szövegek a szerző saját és mások tapasztalatai alapján íródtak.
Karafiáth Orsolya: Egymás könyve – Amikor összegyűrtük az eget
Az életösztön nem akarja elfogadni, hogy létezik az elmúlás, ami akkor is nehéz, ha nem velünk, hanem a környezetünkben történik. Az életbe kapaszkodunk, akkor is, ha nem a mi életünk van veszélyben, hanem másé, egy szerettünké, akár egy közeli barátunké. Mindeközben élni is meg kell tanulni, mert bizony az sem egyértelműen megy mindenkinek. Karafiáth Orsi ezekről a cseppet sem könnyű témákról is ír az Egymás könyve című kötetében.
„Láttam apámat, aki az utolsó pillanatban, utolsó erejével is élni akart, mindenáron. Előttem van a nézése. Ahogy arról beszélt, pedig már nem látott semmit, és csupa felfekvés volt mindene, hogy el kell kérnünk a bátyjától a számítógép jelszavát, mert ha hazamegy a kórházból, már a tőle kapott új gépet akarja használni.”
Tisza Kata: Egyedül – A szerethető öregedés felé
„A gyász és az öregedés látszólag hasonló: mindkettő a veszteségekről szól. Ámde Kata könyvében a megküzdésen és a szabadság akarásán át mindkettő új jelentést kap.” – dr. Rácz József egyetemi tanár
Életünk második felének dilemmáihoz nyújt segítséget Tisza Kata könyve. Ez a kötet végre nyíltan beszél egy mindenkit érintő témáról, az öregedésről és annak nehézségeiről. Megbékülni az évek múlásával nem megy könnyen, miért is menne, és miért is várnánk el másoktól, hogy menjen nekik… Mégis el lehet fogadni, hogy az időskor elér minket, ismerősünket, és megtanulhatunk otthonosan mozogni ebben a korszakban.
Az Egyedül című könyv beszédes alcímet visel: A szerethető öregedés felé. Tisza Kata saját pszichológiai doktori életútkutatásait is bemutatva szőtte esszéregénye történetét, amiben az öregedéskutatás elméleti hátterével és az életkor-alapú előítélet témájával is találkozhatunk.
