Az olvasás és a Szellemvilág kapujában

Gyakorló szülőként az ember sokszor szembesül azzal, hogy a mai gyerekek mennyire vizuálisak. Nincs mit csodálkozni ezen, hiszen születésüktől fogva képekkel bombázzuk őket. A mondóka, az ének, a mese, a beszélgetés sokkal kevésbé van jelen az életükben, mint a tárgyi világból rájuk ömlő feldolgozhatatlan mennyiségű vizuális inger. Hamarabb és jobban értik a piktogramok logikáját, mint a nagyszüleik, és gyorsabban tanulnak meg összeállítási rajz alapján megépíteni egy játékot, minthogy önállóan elolvassanak egy könyvet. Ha a tanuláshoz információra van szükségük, előbb nyúlnak egy képes, ábrás ismeretterjesztő könyvhöz, esetleg egy videóhoz, mint egy szövegorientált lexikonhoz. Bezzeg az én gyerekkoromban… – mondhatnám, de kesergés helyett érdemes inkább a vizualitásra nyitottan, abban is az értéket és az igényességet képviselve kielégíteni a gyerekek információigényét.

Ijesztőnek tűnhet, ha a gyerekek a történet, mese iránti vágyukat is képben szeretnék megkapni. A rajzfilmek sodró lendületével a könyv, még ha illusztrált is, nehezen tudja felvenni a versenyt. Felnőttként tudjuk, hogy nem is kell, egészen más élményt ad egy jó film, mint egy jó könyv, és óriási hiba lenne bármelyiket kihagyni az életünkből. Ám egy gyereket nehéz meggyőzni arról, hogy a könnyen fogyasztható vizuális világ helyett a nehezebben fogyasztható szépirodalom felé kacsintgasson. A vizualitás a digitális megértésnek is alapja, míg a szövegértés, legalábbis a szórakoztató tartalom terén, kevésbé fontos a kütyük világában. Mire a gyerekek óvodások lesznek, jól értenek a képek nyelvén, de nem biztos, hogy az anyanyelvükben ugyanilyen fejlettek. Az iskolában a képeskönyvek, mesefilmek, rajzok világából szinte fejest ugranak a nem éppen kortárs irodalomba, amelyet egy máshogyan gondolkodó világ olvasójának írtak klasszikus műveltségű szerzők.

Legyünk bármennyire tudatosak, építsük be bármennyire a mesemondást a hétköznapokba, a mai világban nem tudjuk megkerülni a vizuális gondolkodást, csak gazdagítani tudjuk, és megértetni, hogy a szavak világa végeredményben képekhez vezet.

Nem véletlenül éli reneszánszát a képregény. Pazar kiadványok érhetők el, és most már nemcsak gyűjtők juthatnak hozzájuk képregénybörzéken, hanem a könyvesboltok polcain is ott vannak a keménytáblás, akár komoly képzőművészeti, irodalmi értéket képviselő alkotások. Ám a képregény megértése sem egyszerű. Fel kell fogni, mit ábrázol a kép, értelmezni kell a képek összefüggését, sorrendjét, és hozzá kell illeszteni a szöveget, amely sokszor hiányos, hiszen a történetet inkább a kép, mint a szöveg meséli el. Ez egy kisiskolás számára komplex feladat.

 

Sonja Kaiblinger és Fréderic Bertrand szerzőpáros Vince sorozatának első két kötete (Vince a Szellemvilág küszöbén, Vince és a kísértetláma) kaput nyit erre a világra. A történet egyszerű és bájos. Egy eldugott padláson él Vince, a félig kísértet denevérfiú, teljesen kísértet barátjával, a párnaszellemmel, teljesen állat segítőjével, Bibis Bagollyal, és a Szellemvilág kapujának ellenszenves őrével, Pandúr Kandúrral.

Vince küzd azzal, hogy sem ide, sem oda nem tartozik, a Szellemvilágba a macska miatt nem juthat át, a valódi világban pedig nincs senki, aki hasonló lenne hozzá, és így igazi barátja lehetne. Még egy valamirevaló szuperképessége sincs. Könnyen tudunk azonosulni ezekkel a dilemmákkal, gyerekként talán még jobban, így a történetek fenntartják a figyelmet. A szórakoztatásról vicces jelenetek sora gondoskodik.

Ám a szöveg szinte háttérbe szorul a képek mellett. Vince karaktere szuper aranyos, olyan szerencsétlen és szánni való arckifejezéseket tud vágni, hogy az ember vigasztalón megcirógatja a lapokat. A tördelés átmenetet képez a folyó szöveg és a képregény szövegbuborékjai között, pár oldal után megszokható és jól követhető.

A képeken rengeteg humoros részletet rejtett el az illusztrátor, amelyet a szöveg nem említ. A könyv akár felolvasva is érdekes, de sokkal többet jelenthet kezdő olvasóknak, vagy olyanoknak, akik lázadnak a hagyományos könyvek ellen. A kép erősen támogatja a szöveg megértését, és a kemény táblás kivitelezés azt az élményt adja, hogy a gyerekek egy teljes könyvet kiolvastak.

A Vince sorozat kaput nyithat a hagyományos könyvek világa vagy a képregények felé, és nem mellékesen a bájosan borzongató Szellemvilágba is.

szerző: Majoros Nóra

---

Kövesd a Scolar Kiadó Facebook és Instagram oldalát, ahol további könyvajánlókkal várunk!