Az élet körforgásáról altatókönyvben
Tíz-tizennégy éves koromban az egyik kedvenc könyvem Marie-Claude Monchaux: A sehány éves kislány című műve volt (1971-ben jelent meg először), bár valószínűleg a kiadója kisebb gyerekeknek szánta. A pasztellkrétával rajzolt virágokat előszeretettel másoltam emlékkönyvekbe (nagy sikerem volt vele), elmerengtem a képein, a szövegén. A történetben az évszakok változása, a nyíló és elhervadó virágok szépen megrezegtették bennem a születés és elmúlás örök körforgásának valóságát.
A gyerekek számára nehezen felfogható, akár sokkoló is lehet megtapasztalni az élet, köztünk a saját életünk múlandóságát, és megérteni, hogy ez rendben van. A sehány éves kislányhoz hasonlóan belső húrokat rezegtet Haddy Njie és Lisa Aisato könyve, az Aludj, kis virág. Első ránézésre csodaszép, de egyszerű könyvecskének tűnik. Lisa Aisato képei színpompásak, részletgazdagok, úgy vonnak be és varázsolnak el, hogy még egy betűt sem olvastunk el a könyvből.
Tagadhatatlan szépsége mellett van benne valami szokatlan, már-már bizarr, de ez az illusztrátor kézjegye. Ebben a kötetben a képek attól válnak különlegessé, hogy a szinte egész oldalt betöltő, gyönyörű női portrék mellett egy egész mikroverzum nyüzsög: harmatcseppek, vízesések, pókhálók, hangyák, tollpihék, pitypangbóbiták. Silent book-ként is megállná a helyét – de kétségtelenül kár lenne a szövegért.
Első olvasásra egy rövid, szép zenéjű szöveg meséli el, ahogy a négy évszak szunnyad, álmot lát, felébred, és amíg ébren van, a következő évszak alussza az álmát. Második olvasásra a szövegnek éppúgy feltárulnak a rétegei, ahogy a képeken sem elsőre válik láthatóvá a tavasz füves hajkoronáján himbálódzó pókocska.
Az évszakok pihenése és ébredése adja a könyv alapvető ritmusát. A négy évszakot négy női alak testesíti meg, a tavasz a kicsi gyermekek kortalan, nemtelen arcát tükrözi, és mire eljön a tél, ráncos arcú vénasszony mosolyog a képen. Az elmúlás képi gondolatába el van rejtve a megújulás: az utolsó lap szélén felbukkan az alvó tavasz hótakaró alatt elbújó lába, és ezzel a könyv, mint egy végtelenített csalimese, újraolvasásra invitál.
Amikor az egyik évszak felébred, a másik pedig még alszik, a váltások közé beékelődik egy rövid altató. Sok gyerek számára nem egyszerű elengedni a napot, a gondolatokat, az ébrenlét biztonságát, és belemerülni az álomba – ami gyakran ijesztő, megfoghatatlan, félelmetes. Az elalvó és felébredő, békésen álmodó évszakok képe, a lágyan pulzáló szöveg pont ebben az elengedésben segít. A könyv végén kottát is találunk, egy kis zenei jártassággal az altató akár el is énekelhető, így még egy kis varázslatot csempészhetünk a könyv lapjai közé.
A könyvesboltok polcain több altatókönyvet, álomba ringató mesét találunk. Amitől az Aludj, kis virág című kötet különleges, hogy az alvás és ébredés kérdéskörét komplexen, ám cseppet sem szájbarágósan járja körül, és ha felnőtt olvasóként nem is alszunk el tőle, azért a szívünkbe költözik az alvó tavasz reménykeltő bizonyossága.
szerző: Majoros Nóra