A világ műanyag (nélkül)
A 90-es években voltam általános iskolás. A biológia és földrajz szakos tanárunk elég progresszív volt, és már akkor tanította a szelektív hulladékgyűjtés fontosságát és a fenntartható fejlődés fogalmát, amikor mindez csak egy kósza, nyugati szellő hozta ábránd volt. Mire egyetemista lettem, a fenntartható fejlődés fogalma elavulttá vált, de megkésve végre meg-megjelentek a hazai városokban a szelektív hulladékgyűjtő szigetek. Ma már a gyerekem általános iskolás, és őszinte dühvel szemléli a jólétbe belekényelmesedett, műanyaghalomban fuldokló szülői generációt.
A legnehezebb helyzetekben általában az ember józan eszére és praktikus gondolkodására van szükség, hogy a megoldás felé lépjen. A műanyag szeméttel vívott szélmalomharc annyira reménytelennek tűnik, hogy sokszor lebénulunk, és nem tudjuk, mit tehetnénk, de a józan ész és apró léptek logikája ebben az esetben is működik. Az első lépést megtenni segít egy kicsi, de annál praktikusabb könyvecske: A világ műanyag nélkül – Mi tartalmaz műanyagot, és hogyan korlátozhatjuk a használatát?
A könyv az első pár oldalpáron egyszerűen és érthetően elmagyarázza, mi az a műanyag, milyen tulajdonságai és típusai vannak, elmondja a felhasználási területeket, és azt is, miért tudott olyan mértékben elterjedni, hogy lassan már a halakat is műanyag máz borítja a tengerben. A szöveg tárgyilagos, sőt, lelkesítő: fontos megérteni, mennyire értékes és nagyszerű anyagról van szó, mert csak így tudunk tisztelettel és körültekintően bánni vele. A műanyagot szeretve talán nehezebb szívvel hajítjuk a kukába, és jobban tudjuk értékelni és őrizni a műanyagból készült tárgyainkat.
A könyv középső részében megtudhatjuk, mivel járt az a társadalmi berendezkedés, amely során nyakló nélkül dobáltuk el a könnyen előállítható, ám elképesztően tartós anyagot. Hol halmozódik fel, milyen károkat okoz, és mit is jelent a mikroműanyag szennyezés.
Az ember hajlamos világvégét vizionálni – de közben már megismertük a műanyag pozitív tulajdonságait, tehát józan ésszel és józan szívvel nem haragudhatunk egy anyagra, legfeljebb a pazarló emberekre. Magunkra. Ez meg azért jó, mert az ember ugyan másokon nem változtathat, de saját magán igen. No de hogyan? Hogyan éljünk műanyag nélkül, vagy legalábbis kevesebb műanyaggal?
Ebben segít a könyvecske utolsó harmada. Számos hasznos, praktikus, és ami a legfontosabb, betartható ötletet ad, hogyan tudunk kevesebb műanyaggal élni. Álljon itt néhány, amelyet valószínűleg magunk is jól ismerünk, de kontextusba helyezve fontos tanáccsá válnak:
- Azért, hogy a szomjadat oltsd, ne szennyezd több emberöltőnyi időre műanyag palackkal a környezetedet! Tarts magadnál üveg vagy fém kulacsot, azt töltsd meg csapvízzel.
- Olyan zöldséget, gyümölcsöt vásárolj, amely a közelünkben terem, és ne előre csomagolt terméket válassz! Mindig legyen nálad a vásárláshoz zacskó vagy vászontáska, és azt használd addig, amíg csak az anyag engedi!
- Műanyag csomagolás helyett válassz üveget (pl. tejtermékek esetében), mert az üveg jobb hatékonysággal újrahasznosítható!
- Tárgyaidat hosszú távra válaszd, az eldobható termékeket kerüld!
- Ne a pillanatnyi örömöt részesítsd előnyben, ha a környezet védelme a tét. Kerüld a lufikat, szívószálakat, elviteles poharakat, pláne azok műanyag fedőit!
Ezek mellett még több más, hasznos és betartható tanács között válogathatunk, sőt, műanyagmentes kihívás megtervezésében is segít a könyv. Tanácsait betartva úgy érezhetjük, valamit jóvá teszünk, amit elrontottunk, a gyerekek klímaszorongását pedig a tevékeny előrelépés képes oldani.
Amikor becsuktam a könyvet, eszembe jutott építészmérnök apukám egy bölcs mondása, amikor a teraszunkat még nem borította be zöld árnyékával egy fügefa. Azt mondta, ha szeretnél egy vászon árnyékolót a teraszod fölé, akkor olyan tartószerkezetet használj, amelynek a tartóssága a vászonéhoz passzol. Használj fát, bambuszt, más, természetes anyagot, és az anyagaid egyszerre öregszenek, bomlanak. De ha olyan anyagot használsz, aminek a lebomlásához rengeteg idő kell, például műanyag alapú ponyvát vagy lemezt, akkor készíts neki acél vázat, hogy az építményed élettartama alatt ne keletkezzen hulladék. A műanyag a tartós anyagok közé tartozik. Ma már tudom, hogy én még tartósabb anyagot választottam: az élő fa lombját, amely, ha rendben megy a világ, engem is, és a házat is túlél, környezetszennyezés nélkül.
szerző: Majoros Nóra
