A karácsonyi jávorszarvas kalandjai
Szeretnék egy jávorszarvast! Azt sem bánom, ha felfalja az összes körtebefőttet, pedig én is szeretem ám! Nem bánom, ha közben cuppog és csámcsog – legyen ez az aktuális karácsonyi kívánságom. Ha nem kaphatom meg a jávorszarvast, akkor Andreas Steinhöfel A karácsonyi jávorszarvas kalandjai című könyvét szeretném hazavinni.
Ez a könyv arról szól, hogy karácsony ünnepén, miközben a Wagner család éppen énekel, Mr. Moose, az emlegetett jávorszarvas bezuhan a tetőn, mennyezeten, teljes épületszerkezeten keresztül a nappaliba. Bár eleinte egy kicsit mindenki meglepődik, az udvarias, bokaficamos jószág hamarosan belopja magát a család szívébe. Miközben elmeséli a balesete történetét és szoros munkakapcsolatát a Télapóval, a családtagok neki öntik ki a szívüket. A helyzetkomikumokban bővelkedő történetben előbb a szomszédok és rokonok bukkannak fel, akik különbözőképpen reagálnak a garázsban parkoló jószágra, majd a Télapó. Ebből leszűrtem azt a tanulságot, hogy egy jávorszarvas rengeteg galibát okoz, míg a könyv legfeljebb izomlázat a sok nevetéstől. Habár a könyvnek nincs selymes füle, és nem szereti, ha vakargatják, úgyhogy ezt még átgondolom.
A könyv mellett szól, hogy Andreas Steinhöfel írta, aki újrafordította angolról németre Roald Dahl műveit. Nem olvasok németül Roald Dahlt, magyarul viszont igen, és minden elismerésem annak, aki fordítani meri, és utána nem meglincselik, hanem elismerik. Nem mellesleg minden elismerésem Bán Zoltán Andrásnak is, aki Andreas Steinhöfelt fordítja pazarul.
Az is a könyv mellett szól, hogy a benne szereplő történet kedves és vicces. A helyzetek egyszerre abszurdak és ismerősek, meglepőek és szívmelengetőek, a jávorszarvas pedig szuper jó fej, kedves és vicces. Na jó, ez a jávorszarvas mellett is szól.
A történetet Bertil, a kiskamasz főszereplő meséli el, a gyereknarratíva pedig hiteles. Nem akad fenn a legfurcsább dolgokon, például azon, hogy a jávorszarvas (némi tuninggal ugyan) repül. Viszont a felnőttek tipikus felnőttes marhaságait kíméletlenül megemlíti a kis pimasz. Bertil személye a könyv mellett szól. A jávorszarvas szárnyalási képességei viszont az állat mellett. De mi van, ha nem minden jávorszarvas tud repülni és beszélni?
A könyv garantáltan leköti a kiskamaszokat, és valószínűleg egy kajla tizennégyéves is jókat röhög rajta. Óriási érdem, bár az a sanda gyanúm, hogy egy repülő jávorszarvas sokkal tovább és sokkal szélesebb korosztályt képes elszórakoztatni. Ide nekem az állatot! Bár, ha jobban belegondolok, a könyvnek nincs patája, foga, nem megy bele rengeteg kaja, és nem potyog ki belőle a végtermék. Ide nekem a könyvet!
Katja Gehrmann illusztráció is szemrevalóak: ha az embert éppen nem köti le a szöveg, akkor jókat derül a képeken. A suttyó, máskor meg zseniálisan találékony Télapó figurája például telitalálat. Szívesen tartanék egy Katja képeivel ellátott könyvet a polcomon. Ám egy olyan jávorszarvast, amilyet lerajzolt, ugyanolyan szívesen tartanék a garázsban.
Nem nagyon tudom eldönteni, mi legyen. Lehet, hogy a könyvet is akarom, meg a jávorszarvast is. A könyvet egyszerűen hazaviszem. Sajnos igazi jávorszarvas nincs a kiadó kínálatában, úgyhogy megtartom karácsonyi kívánságnak. Hátha nem is annyira suttyó, és teljesíti a Télapó.
szerző: Majoros Nóra
