Itt(hon) vagyunk – két szerzőnk is írt novellát a Pride antológiájába

Jelentős ellenszélben rendezik meg idén 30. alkalommal Budapest Pride-ot. Az évforduló alkalmából az esemény szervezői a Leányvállalat Kiadóval közösen egy erre az alkalomra készült kötetet adtak ki. Nagy örömünkre szolgál, hogy két írónk, Gerlóczy Márton és Karafiáth Orsolya is a szerzők között lehet. Gerlóczy Márton írásának részletét most meg is osztjuk veletek.

A Budapest Pride-hoz sokan sokféle képen viszonyulnak, viszont tény, hogy évtizedek óta Budapest és Magyarország egyik legnagyobb emberjogi felvonulása és rendezvénysorozata. Az irodalom abban tud segíteni, hogy újabb, történetekkel gazdagítsa a párbeszédet, ezáltal képes arra is, hogy formálja a gondolkodásmódunkat olyan témák kapcsán is, amikről előzetesen máshogy vélekedtünk.

Az Anyaföld íze a számban című kötet célja is hasonló. A novellákban megteremtett hangulat, az általuk feltárt világok és élethelyzetek igyekeznek mindannyiunk számára, otthonná tenni az ittlétet.

A kötetben található novellák a Budapest Pride idei szlogenjének üzenetére íródtak, amelyet így fejtettek ki a szervezők: „Itt(hon) vagyunk - A zárójel pillanatnyi csend. Olyan csend ez, amely gondolkodásra késztet minket arról, hogy mit jelent számunkra az otthon, hogyan viszonyulunk Magyarországhoz, a közös szokásainkhoz, ünnepeinkhez, viselkedésmintáinkhoz, a mindannyiunk által átélt tapasztalatokhoz. A zárójel még inkább kiemel: mi is a hon, milyen számunkra a haza? A legtöbb szomszédunk számára furcsán csengő, sokak által megtanulhatatlannak, de igen különlegesnek tartott magyar nyelv? Az ételeink, amelyeken felnőttünk, és amelyeket továbbadunk a következő generációk számára? Létezik."

 

Az antológia szerzői között van két szerzőnk, Karafiát Orsolya és Gerlóczy Márton. Gerlóczy a Csövek címet adta novellájának, amelyből a Leányvállalat Kiadó jóvoltából egy rövid részletet is megoszthatunk veletek.

“A feleségem egy titokzatos nő, egy femme fatale, aki ha orvoshoz megy, márpedig igen gyakran jár orvosnál, onnan mindig valamilyen különleges hírrel érkezik haza. Úgy néz ki, ha minden igaz, és szinte már biztosra vehető, hogy nem szívódott fel a Wolff-csöve, sőt az évek során egyre csak nőtt, jelenleg akkora lehet, mint egy fogkefe. Az mi, kérdeztem a kanapén fekve, mire ő azt felelte, nem fejlődött ki sem a heréje, sem az ondóvezetéke, pedig akár ki is fejlődhetett volna, ha lett volna igény rá, ahogy mondani szokás. Nem éreztem átverve magam, ment, mint az állat, robotolt, hozta haza a pénzt, hogy legyen mit ennünk, amíg én otthon főztem az ebédet, sikáltam a vécét, pelenkáztam a gyereket. Bent a négy fal között. A háznak volt négy szobája, az összesen huszonnégy fal, de ebben nem vagyok biztos, mert a falaknak, ahogyan az éremnek, van másik oldala is, ki fogom számolni, ígérem.“

Az Anyaföld íze a számban című novelláskötet bemutatóját 2025. április 28-án tartják a Trafó Houe-ban, ahol Klág Dávid, a Telex újságírója beszélget majd az antológia szerzői közül Harag Anitával és Moesko Péterrel, valamint Majercsik Jojóval, a kötet felelős szerkesztőjével.

 


 

Kapcsolódó cikk

 

 

Nőnek lenni valami “nemegyenlő” dolog, legalábbis mások szerint

Nőnap alkalmából arra kértük Vályi-Nagy Erikát, Berényi Annát, Tóth Júlia Évát, valamint Karafiáth Orsolyát, hogy fejezzék be a következő mondatot. Nőnek lenni... Orsi egy gyönyörű írásban fejtette ki gondolatait.

Elolvasom

 

 

Tartalomhoz tartozó címkék: Novella Szépirodalom