Ahogy úgy ringatják a csípejüket, szemüket a földre szegezve

Egy titokzatos bőrönd, melyet csak egyetlen nő tud felemelni, de ha kinyitják, üres...

Egy depressziós apáca, aki az után kutat, vajon szerelemben fogant-e...

Egy ismeretlen nő holtteste, melyre aratás közben bukkannak rá a szántóföldön…

Egy rejtélyes mocsár, ahova valamiért minden este ellátogatnak a környékbeli férfiak...

A skandináv irodalom egyik izgalmas, fantasztikusan sokszínű szeletébe, az elmúlt két évtized dán novellisztikájába nyújt betekintést a kötet. Ez a kispróza egyfelől szorosan kapcsolódik a dán irodalmi hagyományokhoz, melyek egyik legfontosabb jellemzője a realizmus, az emberi lét mozgatórugóinak feltárása, de ugyanakkor meg is újítja e tradíciót: az olvasót hiányos szerkesztésmóddal állítja kihívások elé, a szövegek rövidebbek, töredékesebbek, valamint szerepet kap a groteszk és az abszurd szemlélet, illetve az allegorizáló-parabolisztikus stílus.

Az antológiában az elmúlt évtizedben született novellák mellett az Abszolút semmi köze a szexhez című korábbi válogatás legsikeresebb novellái is újra megjelennek.

Tartalom

Janne Teller: Ahogy úgy ringatják a csípejüket, szemüket a földre szegezve
Pia Juul: Az elviselhetetlen dán dal
Naja Marie Aidt: Ahogy az angyalok szállnak
Hanne Marie Svendsen: A Felhőgyűjtő
Mads Brenøe: Abszolút semmi köze a szexhez
Ida Jessen: Holttest a mezőn
Helle Helle: A menetrend
Christina Hesselholdt: Állat
Peter Høeg: Egy kiegyensúlyozott fiatalember tükörképe
Simon Fruelund: Dagály
Anders Bodelsen: Merete nővér
Katrine Marie Guldager: Nørreport
Trisse Gejl: Az utca
Sven Holm: Az ég peremét
Kim Blæsbjerg: Novella
Charlotte Weitze: Sötét biciklisek
Jan Sonnergaard: Legénybúcsú
Adda Djørup: Száműzetés
Peter Rønnov-Jessen: Fajtalankodás birkákkal
Svend Åge Madsen: Daniel története

„Valakinek ki kell mondania az igazságot. Még mielőtt elterjesztenék a disznó szokásaikat. Ahogyan járnak, úgy ringatják a csípejüket, szemüket a földre szegezve. Teljességgel elfogadhatatlan. A földet bámulják, mintha takargatnivalójuk lenne. Biztos van is nekik. Ezt írtam meg. Azok ott, akik a sínek túloldalán laknak, eltitkolnak valamit. Mi, többiek nem tudhatjuk, hogy mit. Biztos valami tisztességtelen ügy. Különben nem kellene rejtegetni. El kellene venni tőlük a gyerekeiket. Senkinek sem tesz jót, ha így nő fel. Ha a mi oldalunkon lakhatnának, biztos ők is elkezdenének úgy mozogni, mint mi. Hamarosan megszűnne az egész probléma. De mi van akkor, ha ez a csípőringatás a vérükben van?”