A Rigel szeme

1946 van, a lánya tíz hónapos, és Ingrid Barroy útnak indul az immár békés Norvégián keresztül, hogy megtalálja a gyermeke apját. A Rigel szeme az elsüllyesztett hajón meghalt orosz hadifoglyok fekete tekintetéről, az emlékezésről, a bűntudatról és a reményről szól és egy népről közvetlenül a háború után. A háború után, ami tett valamit az emberekkel. Ahogyan tett a béke is. Valamit tett az emlékekkel. És tett valamit Ingrid világával, amiben már semmi nem lesz olyan, mint volt.

Ingrid Barroy története, amely A láthatatlanokkal kezdődött, a Fehér tengerrel folytatódott, az egész világon lenyűgözte az olvasókat. Most a várva várt harmadik kötettel halad tovább Roy Jacobsen nagyszabású történelmi regényfolyama.

„Ingrid csatakos volt, a végtagjai merevek, de még mindig könnyedén lépdelt, az útnak megvolt a maga lendülete, önjáró és önálló entitássá vált, Ingrid a szerelmet kereste, még mindig boldog tudatlanságban afelől, hogy a béke első áldozata az igazság.”