A könyvmoly és a babakönyvek
Könyvmoly vagy? Szereted a sok (soooook) betűt? Szeretnéd olvasóvá nevelni a gyereket, és alig várod, hogy kiskamaszként lefekvés után elemlámpával olvasson a takaró alatt? De hát… még csak… totyogó!
Könyvimádóként sokáig álltam értetlenül a babakönyv műfaja előtt. Irigykedve néztem a védőnő várótermében azokat az anyukákat, akik teljes átéléssel, mézes hangon mondókáztak a színes-szagos leporellókból. Ez nekem egyáltalán nem ment, inkább felolvastam a Toldit, azon tuti, hogy elaludt a gyerek. A hiba minden bizonnyal az én hozzáállásomban van, de mire teljes letargiába taszított volna a lelkifurdalás, a csemete belenőtt a mesekönyves korszakba. (Megkönnyebbült sóhaj…)
A Scolar kiadó gazdag kínálatában azonban találtam olyan keménytáblás babakönyveket, amelyek még az elvetemült felnőtt szemüvegemen keresztül is túlmutatnak azon, hogy legfőbb funkciójukat kisautó-alagútként definiáljam. Ezekből szeretnék bemutatni kettőt.
Az Első szavaim – Az erdő világa című könyvecske első ránézésre olyan, mint a többi babakönyv: aranyos állatkák mosolyognak a borítóján (történetesen egy mókus, egy harkály, és két hangya), úgyhogy csak a szerkesztőségi kollégák unszolásra vettem le a polcról. Pffff. Egy húzogatható füles könyv. Aztán pár perc múlva azt vettem észre, hogy elmélyülve húzogatom ki-be a füleket, figyelem, ahogy a mókus megrágcsálja a mogyorót, vagy a csiga kibújik a házából. Akkurátusan végignéztem: minden fül mindkét oldalán van valami, és szerencsére nem vették megúszósra a grafikát, az a valami mindig érdekes. Vagy hasznos. Vagy kedves. A könyv ráadásul nem csak a legismertebb erdei állatokat mutatja be, az állatok felismerhetők (még a kakukk is rendben van), és a gerinceseken kívül puhatestűekkel és ízeltlábúakkal is találkozhatunk.
Minden hasznos információ mellett azért mégis az volt a legnagyobb élmény, hogy a könyv előcsalogatta belőlem Fülest, aki ki-be pakolássza a léggömböt a csuporból, csak éppen itt a fülek voltak a lufik, és a könyvlapok a csuprok.
A másik könyvvel még több időt eltöltöttem, ez az Égen, földön, vízen – Nagy izgő-mozgó járműlexikon. Járműlexikonból megszámlálhatatlan mennyiségű létezik, és azokra sosem haragudtam, mert a rajzoláshoz, legózáshoz, olvasás tanuláshoz sok éven keresztül állandó társaink voltak. Éppen ezért nem is feltételeztem, hogy ez az amúgy pofás, matt kartonra nyomott (ettől még selymes is) könyvecske újat tud mutatni. Hogy jól meg tudjam magyarázni a lelkesedésem, felsorolom, milyen légi járművek láthatók az első oldalpáron:
léghajó, sugárhajtású repülőgép, vitorlázó repülőgép, vadludak, Nils Holgersson, drón, rakéta, kétfedelű repülőgép, ejtőernyő, sárkányrepülő, repülőgép, hőlégballon, lufik, papírsárkány, Mikulás-szán, helikopter, és Da Vinci repülőszerkezete.
Ebben annyi beszélgetési lehetőség, mese, kultúra, ötlet, poén van, olyan sok szempont alapján lehet ezeket csoportosítani (erre egyébként a rövid, korrekt és gördülékeny szöveg is buzdít), hogy simán elővettem volna a védőnő várótermében, és nyelvet öltöttem volna (puszta irigységből) a mondókázó anyukákra. A többi oldalpárra sem lehet panasz: látunk itt mindent, ami úszik (búvárt is), a gazdaság járműveit (burgonya-betakarító gép! Mint egy verssor…), a városi közlekedés eszközeit (fagylaltos kocsival szeretnék munkába járni), az építkezések dinoszauruszait (bocsánat, munkagépeit), mindent, ami szirénázik (szerencsére a könyv csendben maradt), egy oldalpárnyi izét, ami valahogy megy (hippi busz, tuk-tuk, ufo), leg-leg-legnagyobb mindenféléket, és mini verdákat (húzható kiskocsit polippal). Meg még két oldalon mindent, ami kimaradt (tengeralattjárót polippal). Mondanom sem kell, hogy a rajzok viccesek és kedvesek.
A két könyv átlapozása és a nyelvöltögetés miatt szemtelenre sikerült könyvajánló írása után magamba szálltam, és tettem egy fogadalmat: meg… de nehéz kimondani… megpróbálok… nem, ennél komolyabban kell… megbarátkozom a babakönyvekkel!
szerző: Majoros Nóra
